Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Yeats, William Butler: A szeszélyes szerelmes bocsánatot kér (The Lover Asks Forgiveness Because Of His Many Moods Magyar nyelven)

Yeats, William Butler portréja
Gergely Ágnes portréja

Vissza a fordító lapjára

The Lover Asks Forgiveness Because Of His Many Moods (Angol)

If this importunate heart trouble your peace
With words lighter than air,
Or hopes that in mere hoping flicker and cease;
Crumple the rose in your hair;
And cover your lips with odorous twilight and say,
'O Hearts of wind-blown flame!
O Winds, older than changing of night and day,
That murmuring and longing came
From marble cities loud with tabors of old
In dove-grey faery lands;
From battle-banners, fold upon purple fold,
Queens wrought with glimmering hands;
That saw young Niamh hover with love-lorn face
Above the wandering tide;
And lingered in the hidden desolate place
Where the last Phoenix died,
And wrapped the flames above his holy head;
And still murmur and long:
O piteous Hearts, changing till change be dead
In a tumultuous song':
And cover the pale blossoms of your breast
With your dim heavy hair,
And trouble with a sigh for all things longing for rest
The odorous twilight there.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A szeszélyes szerelmes bocsánatot kér (Magyar)

Ha e tolakvó szív békédre tör,
dúld szét a könnyű szavak
s a rebbenő-tünő remény elől
hajadban a szirmokat;
teríts ajkadra jószagu félhomályt s beszélj:
Szív, szélfútta láng!
Ó, Szél te, vénebb, mint a nap s az éj,
ki vágyón mormolva ránk
márvány tündér-falakról jössz, hol ódon bőrdobok
szólnak galambszín földeken,
s a zászlókon fényes királyi nő lobog
bíbor redőzeten;
ki láttad, hol Niamh csalódva kóborolt,
a táltos víztaréjt,
s hol az utolsó Főnix haldokolt,
a sívó pusztamélyt,
és lángba fontad szent fejét; s tovább
vágyódsz mormolva ma:
esendő Szív, élsz, amig él a változás
viharzó dallama."
S terítsd szét sápadt szirmu kebleden
árnyas, tömött hajad,
és sóhajts mindenért, mi vágyón elpihen,
a félhomály alatt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaG. Á.

minimap