Yeats, William Butler: Crazy Jane and Jack the Journeyman

I know, although when looks meet
I tremble to the bone,
The more I leave the door unlatched
The sooner love is gone,
For love is but a skein unwound
Between the dark and dawn.

A lonely ghost the ghost is
That to God shall come;
I - love's skein upon the ground,
My body in the tomb -
Shall leap into the light lost
In my mother's womb.

But were I left to lie alone
In an empty bed,
The skein so bound us ghost to ghost
When he turned his head
passing on the road that night,
Mine must walk when dead.

Ismerem őt, s ha látom,
csontig reszketek.
De ajtóm akárhogy tárom,
szerelmünk elsiet, -
mert gombolyag a szerelem:
éj s nap közt fut, pereg.

Szellem, csupán a szellem,
mely Istenhez lebeg;
szerelem orsója vagyok,
s ha testem már halott,
a fénybe lépek, mely anyám
méhében ég, ragyog.

És fekhetnék bár egymagam
az üres ágy ölén,
szerelmünk szála összeköt;
ha fejed int felém,
az éji útra lépve
halálom érzem én.