Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Yeats, William Butler: The Cat and the Moon

Yeats, William Butler portréja

The Cat and the Moon (Angol)

To John Masefield, made me a ship

 

Persons in the play:

THREE MUSICIANS

THE BLIND BEGGAR

THE LAME BEGGAR

The scene is any bare place before a wall against which stands a patterned screen, or hangs a patterned curtain suggesting Saint Colmans Well. Three Musicians are sitting close to the wall, with zither, drum, and flute. Their faces are made up to resemble masks.

FIRST MUSICIAN [singing]

The cat went here and there

And the moon spun round like a top,

And the nearest kin of the moon,

The creeping cat, looked up.

Black Minnaloushe stared at the moon,

For wander and wail as he would,

The pure cold light in the sky

Troubled his animal blood.

Two beggars enter—a blind man with a lame man on his back. They wear grotesque masks. The Blind Beggar is counting the paces.

BLIND BEGGAR. One thousand and six, one thousand and seven, one thousand and nine. Look well now, for we should be in sight of the holy well of Saint Colman. The beggar at the cross-roads said it was one thousand paces from where he stood and a few paces over. Look well now, can you see the big ash-tree that's above it ?

LAME BEGGAR [getting down]. No, not yet.

BLIND BEGGAR. Then we must have taken a wrong turn; flighty you always were, and maybe before the day is over you will have me drowned in Kiltartan River or maybe in the sea itself.

LAME BEGGAR. I have brought you the right way, but you are a lazy man, Blind Man, and you make very short strides.

BLIND BEGGAR. It's great daring you have, and how could I make a long stride and you on my back from the peep o' day ?

LAME BEGGAR. And maybe the beggar of the cross-roads was only making it up when he said a thousand paces and a few paces more. You and I, being beggars, know the way of beggars, and maybe he never paced it at all, being a lazy man.

BLIND BEGGAR. Get up. It's too much.talk you have.

LAME BEGGAR [getting up]. But as I was saying, he being a lazy man—O, O, O, stop pinching the calf of my leg and I'll not say another word till I'm spoken to.

They go round the stage once, moving to drumtaps, and as they move the following song is sung.

FIRST MUSICIAN [singing]

Minnaloushe runs in the grass

Lifting his delicate feet.

Do you dance, Minnaloushe, do you dance ?

When two close kindred meet

What better than call a dance ?

Maybe the moon may learn,

Tired of that courtly fashion,

A new dance turn.

BLIND BEGGAR. Do you see the big ash-tree ?

LAME BEGGAR. I do then, and the wall under it, and the flat stone, and the things upon the stone; and here is a good dry place to kneel in.

BLIND BEGGAR. You may get down so.

[Lame Beggar gets down.]

I begin to have it in my mind that I am a great fool, and it was you who egged me onwith your flighty talk.

LAME BEGGAR. How should you be a great fool to ask the saint to give you back your two eyes?

BLIND BEGGAR. There is many gives money to a blind man and would give nothing but a curse to a whole man, and if it was not for one thing—but no matter anyway.

LAME BEGGAR. If I speak out all that's in my mind you won't take a blow at me at all ?

BLIND BEGGAR. I will not this time.

LAME BEGGAR' Then I'll tell you why you are not a great fool. When you go out to pick up a chicken, or maybe a stray goose on the road, or a cabbage from a neighbour's garden, I have to go riding on your back ; and if I want a goose, or a chicken, or a cabbage, I must have your two legs under me.

BLIND BEGGAR. That's true now, and if we were whole men and went different ways, there'd be as much again between us.

LAME BEGGAR. And your own goods keep going from you because you are blind.

BLIND BEGGAR. Rogues and thieves ye all are, but there are some I may have my eyes on yet.

LAME BEGGAR. Because there's no one to see a man slipping in at the door, or throwing a leg over the wall of a yard, you are a bitter temptation to many a poor man, and I say it's not right, it's not right at all. There are poor men that because you are blind will be delayed in Purgatory.

BLIND BEGGAR. Though you are a rogue, Lame Man, maybe you are in the right.

LAME BEGGAR. And maybe we'll see the blessed saint this day, for there's an odd one sees him, and maybe that will be a grander thing than having my two legs, though legs are a grand thing.

BLIND BEGGAR. You're getting flighty again, Lame Man ; what could be better for you than to have your two legs?

LAME BEGGAR. Do you think now will the saint put an ear on him at all, and we without an Ave or a Paternoster to put before the prayer or after the prayer?

BLIND BEGGAR. Wise though you are and flighty though you are, and you throwing eyes to the right of you and eyes to the left of you, there's many a thing you don't know about the heart of man.

LAME BEGGAR. But it stands to reason that he'd be put out and he maybe with a great liking for the Latin.

BLIND BEGGAR. I have it in mind that the saint will be better pleased at us not knowing a prayer at all, and that we had best say what we want in plain language. What pleasure can he have in all that holy company kneeling at his well on holidays and Sundays, and they as innocent maybe as himself ?

LAME BEGGAR. That's a strange thing to say, and do you say it as I or another might say it, or as a blind man?

BLIND BEGGAR. I say it as a blind man, I say it because since I went blind in the tenth year of my age, I have been hearing and remembering the knowledges of the world.

LAME BEGGAR. And you who are a blind man say that a saint, and he living in a pure well of water, would soonest be talking with a sinful man.

BLIND BEGGAR. Do you mind what the beggar told you about the holy man in the big house at Laban?

LAME BEGGAR. Nothing stays in my head, Blind Man.

BLIND BEGGAR. What docs he do but go knocking about the roads with an old lecher from the county of Mayo, and he a woman-hater from the day of his birth. And what do they talk of by candle-light and by daylight ? The old lecher does be telling over all the sins he committed, or maybe never committed at all, and the man of Laban does be trying to head him off and quiet him down that he may quit telling them.

LAME BEGGAR. Maybe it is converting him he is.

BLIND BEGGAR. If you were a blind man you wouldn't say a foolish thing the like of that. He wouldn't have him different, no, not if he was to get all Ireland. If he was different, what would they find to talk about, will you answer me that now?

LAME BEGGAR. We have great wisdom between us, that's certain.

BLIND BEGGAR. Now the Church says that it is a good thought, and a sweet thought, and a comfortable thought, that every man may have a saint to look after him, and I, being blind, give it out to all the world that the bigger the sinner the better pleased is the saint. I am sure and certain that Saint Colman would not have us two different from what we are.

LAME BEGGAR. I'll not give in to that, for, as I was saying, he has a great liking maybe for the Latin.

BLIND BEGGAR. Is it contradicting me you are ? Are you in reach of my arm ? [swinging stick].

LAME BEGGAR. I'm not, Blind Man, you couldn't touch me at all; but as I was saying…

FIRST MUSICIAN [speaking] Will you be cured or will you be blessed ?

LAME BEGGAR. Lord save us, that is the saint's voice and we not on our knees.

They kneel.

BLIND BEGGAR. Is he standing before us, Lame Man?

LAME BEGGAR. I cannot see him at all. It is in the ash-tree he is, or up in the air.

FIRST MUSICIAN. Will you be cured or will you be blessed ?

LAME BEGGAR. There he is again.

BLIND BEGGAR. I'll be cured of my blindness.

FIRST MUSICIAN. I am a saint and lonely. Will you become blessed and stay blind and we will be together always?

BLIND BEGGAR, No, no, your Reverence, if I have to choose, I'll have the sight of my two eyes, for those that have their sight are always stealing my things and telling me lies, and some maybe that are near me. So don't take it bad of me, Holy Man, that I ask the sight of my two eyes.

LAME BEGGAR. No one robs him and no one tells him lies; it's all in his head, it is. He's had his tongue on me all day because he thinks I stole a sheep of his.

BLIND BEGGAR. It was the feel of his sheepskin coat put it into my head, but my sheep was black, they say, and he tells me, Holy Man, that his sheepskin is of the most lovely white wool so that it is a joy to be looking at it.

FIRST MUSICIAN. Lame Man, will you be cured or will you be blessed?

LAME BEGGAR. Whatwould it be like to be blessed?

FIRST MUSICIAN. You would be of the kin of the blessed saints and of the martyrs.

LAME BEGGAR. Is it true now that they have a book and that they write the names of the blessed in that book?

FIRST MUSICIAN. Many a time I have seen the book, and your name would be in it.

LAME BEGGAR. It would be a grand thing to have two legs under me, but I have it in my mind that it would be a grander thing to have my name in that book.

FIRST MUSICIAN. It would be a grander thing.

LAME BEGGAR. I will stay lame, Holy Man, and I will be blessed.

FIRST MUSICIAN. In the name of the Father, the Son, and the Holy Spirit I give this Blind Man sight and I make this Lame Man blessed.

BLIND BEGGAR. I see it all now, the blue sky and the big ash-tree and the well and the flat stone,—all as I have heard the people say—and the things the praying people put on the stone, the beads and the candles and the leaves torn out of prayer-books, and the hairpins and the buttons. It is a great sight and a blessed sight, but I don't see yourself, Holy Man—is it up in the big tree you are?

LAME BEGGAR. Why, there he is in front of you and he laughing out of his wrinkled face.

BLIND BEGGAR. Where, where ?

LAME BEGGAR. Why, there, between you and the ash-tree.

BLIND BEGGAR. There's nobody there—you're at your lies again.

LAME BEGGAR. I am blessed, and that is why I can see the holy saint.

BLIND BEGGAR. But if I don't see the saint, there's something else I can see.

LAME BEGGAR. The blue sky and green leaves are a great sight, and a strange sight to one that has been long blind.

BLIND BEGGAR. There is a stranger sight than that, and that is the skin of my own black sheep on your back.

LAME BEGGAR. Haven't I been telling you from the peep o' day that my sheepskin is that white it would dazzle you?

BLIND BEGGAR. Are you so swept with the words that you've never thought that when I had my own two eyes, I'd see what colour was on it?

LAME BEGGAR. [very dejected] I never thought of that.

BLIND BEGGAR. Are you that flighty?

LAME BEGGAR. I am that flighty. [Cheering up.] But am I not blessed, and it's a sin to speak against the blessed.

BLIND BEGGAR. Well, I'll speak against the blessed, and I'll tell you something more that I'll do. All the while you were telling me how, if I had my two eyes, I could pick up a chicken here and a goose there, while my neighbours were in bed, do you know what I was thinking?

LAME BEGGAR. Some wicked blind man's thought.

BLIND BEGGAR. It was, and it's not gone from me yet. I was saying to myself I have a long arm and a strong arm and a very weighty arm, and when I get my own two eyes I shall know where to hit.

LAME BEGGAR. Don't lay a hand on me. Forty years we've been knocking about the roads together, and I wouldn't have you bring your soul into mortal peril.

BLIND BEGGAR. I have been saying to myself I shall know where to hit and how to hit and who to hit.

LAME BEGGAR. Do you not know that I am blessed? Would you be as bad as Caesar and as Herod and Nero and the other wicked emperors of antiquity?

BLIND BEGGAR. Where'll I hit him, for the love of God, where'll I hit him ?

Blind Bewar beats Lame Bewar. The beating takes the form of a dance and is accompanied on drum and flute. The Blind Beggar goes out.

LAME BEGGAR. That is a soul lost, Holy Man.

FIRST MUSICIAN. Maybe so.

LAME BEGGAR. I'd better be going, Holy Man, for he'll rouse the whole country against me.

FIRST MUSICIAN. He'll do that.

LAME BEGGAR. And I have it in my mind not to even myself again with the martyrs, and the holy confessors, till I am more used to being blessed.

FIRST MUSICIAN. Bend down your back.

LAME BEGGAR. What for, Holy Man?

FIRST MUSICIAN. That I may get up on it.

LAME BEGGAR. But my lame legs would never bear the weight of you.

FIRST MUSICIAN. I'm up now.

LAME BEGGAR. I don't feel you at all.

FIRST MUSICIAN. I don't weigh more than a grasshopper.

LAME BEGGAR. You do not.

FIRST MUSICIAN. Are you happy?

LAME BEGGAR. I would be if I was right sure I was blessed.

FIRST MUSICIAN. Haven't you got me for a friend?

LAME BEGGAR. I have so.

FIRST MUSICIAN. Then you're blessed.

LAME BEGGAR. Will you see that they put my name in the book?

FIRST MUSICIAN. I will then.

LAME BEGGAR. Let us be going, Holy Man.

FIRST MUSICIAN. But you must bless the road.

LAME BEGGAR. I haven't the right words.

FIRST MUSICIAN. What do you want words for? Bow to what is before you, bow to what is behind you, bow to what is to the left of you, bow to what is to the right of you.

The Lame Beggar begins to bow.

FIRST MUSICIAN. That's no good.

LAME BEGGAR. No good, Holy Man?

FIRST MUSICIAN. No good at all. You must dance.

LAME BEGGAR. But how can I dance? Ain't I a lame man?

FIRST MUSICIAN. Aren't you blessed?

LAME BEGGAR. Maybe so

FIRST MUSICIAN. Aren't you a miracle?

LAME BEGGAR. I am, Holy Man.

FIRST MUSICIAN. Then dance, and that'll be a miracle.

The Lame Beggar begins to dance, at first clumsily, moving about with his stick, then he throws away the stick and dances more and more quickly. Whenever he strikes the ground strongly with his lame foot the cymbals clash. He goes out dancing, after which follows the First Musician's song.

FIRST MUSICIAN [singing]

Minnaloushe creeps through the grass

From moonlit place to place.

The sacred moon overhead

Has taken a new phase.

Does Minnaloushe know that his pupils

Will pass from change to change,

And that from round to crescent,

From crescent to round they range ?

Minnaloushe creeps through the grass

Alone, important and wise,

And lifts to the changing moon

His changing eyes.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://oudl.osmania.ac.in/bitstream

A macska és a hold (Magyar)

John Masefieldnek

 

Személyek:

VAK KOLDUS

SÁNTA KOLDUS

HÁROM MUZSIKUS

A színpad tetszés szerinti üres tér, mögötte fallal. A falnak támasztott díszletelem vagy a falra akasztott függöny Szent Coleman kútját jelzi. A három muzsikus citerával, dobbal és fuvolával a fal közelében ül. Arcukon maszkszerű smink.

     ELSŐ MUZSIKUS (énekel)

     Fel-alá sétált a macska,

     Magasan forgott a hold.

     Surranó rokona fölnézett

     Rá, amint kóborolt.

     Fekete Minnaloushe jajjal

     Bámult a holdra: hideg,

     Szeplőtlen fénye az állat

     Vérét nem kímélte meg.

Két koldus lép be, a vak hátán hozza a sántát. Mindkettejükön groteszk maszk. A Vak koldus a lépteit számlálja    

     VAK KOLDUS Ezerhat, ezerhét, ezerkilenc. Jól nyisd ki a szemed, innen már látnunk kellene Szent Coleman kútját. A keresztútnál azt mondta az a koldus, hogy tőle ezer lépésnyire és néhány lépéssel tovább lesz. Nézz csak körül. Látod már a kút mellett azt a nagy kőrisfát?

     SÁNTA KOLDUS (lekászálódik) Nem, még nem látom.

     VAK KOLDUS Ezek szerint rossz felé fordultunk. Amilyen szeleburdi vagy, még napnyugta előtt belefojtasz a Kiltartan folyóba, ha ugyan nem egyenesen a tengerbe.

     SÁNTA KOLDUS Arra hoztalak, amerre kellett, te vak ember, de te lustaságodban túl rövideket léptél.

     VAK KOLDUS Ez aztán vakmerő beszéd! Hogyan is lépnék nagyokat, amikor pirkadat óta a hátamon cipellek?

     SÁNTA KOLDUS És ha az a koldus a keresztútnál csak úgy kitalálta az ezer és egynéhány lépést. Te is koldus, én is koldus, ismerjük mi ezt a népséget. Amilyen lusta, talán soha el sem jött idáig.

     VAK KOLDUS Ülj fel. Túl sokat locsogsz.

     SÁNTA KOLDUS (felül) De mint mondtam, amilyen lusta az a... Jaj, jaj, jaj, ne csipkedd a lábam szárát, inkább meg se mukkanok, amíg hozzám nem szólsz.

Dobszóra megkerülik a színpadot, mialatt a következő ének hangzik el    

     ELSŐ MUZSIKUS (énekel)

     Minnaloushe szalad a fűben.

     Kecsesen lendül a láb.

     Táncolsz hát, Minnaloushe, táncolsz?

     Ki megleli jó rokonát,

     Mihez is kezdene máshoz?

     Egyszer majd belefárad

     A bókolásba a hold is,

     Új táncra kedve támad. 

     VAK KOLDUS Látod már a nagy kőrisfát?

     SÁNTA KOLDUS Látom, látom. És a kutat, a sima követ, a kövön mindenféle dolgot, és itt egy jó száraz hely, hogy letérdepeljünk.

     VAK KOLDUS Akkor leszállhatsz.

A Sánta koldus leszáll 

     Az jár az eszemben, mekkora bolond vagyok én, hogy ilyen messzire elcsalsz a szeleburdi meséddel.

     SÁNTA KOLDUS Hogy volnál te bolond, hiszen a két szemed világát kéred a szenttől!

     VAK KOLDUS Aki pénzt ad a vaknak, attól az egészséges koldusnak csak szitok jár, és ha az az egy dolog nem érdekelne... no de hagyjuk.

     SÁNTA KOLDUS Nem fogsz rám megorrolni, ha őszintén elmondom, mi jár az eszemben?

     VAK KOLDUS Ez egyszer nem.

     SÁNTA KOLDUS Akkor elmondom neked, miért nem vagy te bolond. Valahányszor csirkét vagy az úton kószáló libát akarsz fogni, vagy a szomszéd káposztáját szeretnéd megdézsmálni, engem is a hátadon kell hogy vigyél, és ha az én fogam fáj csirkére, libára, káposztára, én sem mehetek a te két jó lábad nélkül.

     VAK KOLDUS Való igaz. Ha pedig újból egészségesen a magunk útját járnánk, akkor sem volna több közünk egymáshoz.

     SÁNTA KOLDUS És ami földi javad van, annak is folyton lába kél, mióta megvakultál.

     VAK KOLDUS Tolvaj gazember népség, egyszer talán még rajtatok lesz a szemem!

     SÁNTA KOLDUS Amíg nem látod, ki surran be az ajtódon, ki lépi át a kerítésedet, addig sok szegény embert viszel kísértésbe. Jó pár szegény ördög késlekedik majd a purgatóriumban a te vakságod miatt!

     VAK KOLDUS Nagy gazember vagy te, sánta, de egyszer neked is lehet igazad.

     SÁNTA KOLDUS Ha úgy hozza a szerencse, akár ma megláthatjuk a szent áldott ábrázatát, és az talán még két fürge lábnál is nagyszerűbb érzés lesz, pedig két fürge láb igazán nagyszerű dolog.

     VAK KOLDUS Ne szeleskedj, te sánta, hát mi lehetne nagyobb dolog annál, hogy visszakapod a lábad?

     SÁNTA KOLDUS Mit gondolsz, meghallgat-e egyáltalán bennünket ez a szent, mikor sem egy Avénk, sem egy Paternosterünk, hogy az ima elé vagy az ima után igazítsuk?

     VAK KOLDUS Bölcs is vagy te és szeleburdi is, jobbra is kémlelsz, balra is, de az ember szívéről nagyon keveset tudsz.

     SÁNTA KOLDUS Pedig világos, hogy kihozzuk majd a sodrából. Lehet, hogy nagyon is kedveli a latin beszédet.

     VAK KOLDUS Én csak azt mondom, kedvesebbek leszünk mi így, ima nélkül a szent előtt, és legjobb lesz, ha egyszerű szóval elmondjuk, mi a kérésünk. Mi örömét lelheti ő abban a kútnál térdeplő vasárnapi vagy ünnepnapi gyülekezetben, akik majdnem olyan ártatlanok, mint ő maga?

     SÁNTA KOLDUS Fura egy dolgot mondasz. Ez csak úgy kiszaladt a szádon, mintha én mondtam volna vagy bárki más, vagy pedig a vak ember beszél belőled?

     VAK KOLDUS A vak ember beszél belőlem, mert azóta, hogy tízesztendősen elveszítettem a szemem világát, folyton a népek dolgait hallgatom, folyton azokra emlékezem.

     SÁNTA KOLDUS És te mint vak ember, azt állítod, hogy a kút makulátlan vizében élő szent szívesebben vált szót bűnösökkel?

     VAK KOLDUS Emlékszel, mit mesélt a koldus a labani nagy ház szent emberéről?

     SÁNTA KOLDUS Nem marad meg az én fejemben semmi, te vak ember.

     VAK KOLDUS Egyebet sem tesz az a szent ember, mint hogy egy Mayo megyei vén kéjenccel csavarog, pedig ő születése napjától fogva gyűlöli a nőket. És vajon miről folyik napfényben és gyertyafényben a szó? A vén kéjenc elősorolja minden vétkét, még azt is, amit talán soha el nem követett, a nagy ház szent embere pedig hol korholja, hol csitítja, így hátha egyszer véget vet a meséinek.

     SÁNTA KOLDUS Talán éppen jó útra akarja téríteni.

     VAK KOLDUS Ha magad is vak volnál, nem beszélnél ilyen bolondokat. Akkor sem hagyná megváltozni, ha egész Írországot kapná érte cserébe. Mit gondolsz, miről beszélgetnének, ha az a másik megváltozik?

     SÁNTA KOLDUS Nagy a mi kettőnk bölcsessége, erre mérget veszek.

     VAK KOLDUS Nos, az egyház tanítása szerint nincs szebb, édesebb, megnyugtatóbb dolog annál, hogy mindannyiunkat egy-egy szent védelmez. Én pedig vak lévén, az egész világ színe előtt kijelentem, hogy minél bűnösebb valaki, a védőszentje annál elégedettebb. Esküdni merek rá, hogy Szent Coleman csak a valódi mivoltunkra kíváncsi.

     SÁNTA KOLDUS Én akkor sem hagyom ezt ennyiben, hiszen mondtam már, lehet, hogy nagyon is kedveli a latin beszédet.

     VAK KOLDUS Talán bizony ellentmondasz! Itt vagy-e a közelemben? (Botjával hadonászik)

     SÁNTA KOLDUS Nem vagyok, te vak ember, egy ujjal sem érinthetsz, és mint mondtam...

     ELSŐ MUZSIKUS (beszél) Gyógyulást vagy pedig áldást kívánsz?

     SÁNTA KOLDUS Uram, istenem, ez a szent hangja, és mi még mindig lábon!

Letérdelnek    

     VAK KOLDUS Itt áll előttünk, te sánta ember?

     SÁNTA KOLDUS Magam sem látom. A kőrisfán lehet, vagy fent a levegőben.

     ELSŐ MUZSIKUS Gyógyulást vagy pedig áldást kívánsz?

     SÁNTA KOLDUS Ismét ő szólt.

     VAK KOLDUS Gyógyíts ki vakságomból!

     ELSŐ MUZSIKUS Szent vagyok és magányos. Tűrd a vakságot, válaszd az áldást, és maradj velem az idők végezetéig!

     VAK KOLDUS Ó, áldott szent, ha választanom lehet, akkor a két szemem világát kérem, mert azok, akik látnak, lopják a dolgaimat, és folyton hazudoznak, és némelyikük talán egészen közel áll hozzám. Ne vedd hát rossz néven, hogy a szemem világát kérem!

     SÁNTA KOLDUS Senki sem fosztja ki, senki sem vezeti félre, saját agyszüleménye csak az egész. Reggel óta rajtam köszörüli a nyelvét, mert azt hiszi, elloptam az egyik birkáját.

     VAK KOLDUS A bunda tapintása ütött szöget a fejembe, de azt beszélik, az én birkám fekete volt, ő pedig váltig bizonygatja, hogy ez a bunda olyan fehér gyapjúból készült, hogy öröm ránézni.

     ELSŐ MUZSIKUS És te, sánta ember, gyógyulást vagy pedig áldást kívánsz?

     SÁNTA KOLDUS Mi történik velem, ha megáldasz?

     ELSŐ MUZSIKUS A boldog szentek és mártírok körébe emelkedsz.

     SÁNTA KOLDUS Igaz-e az, hogy van egy nagy könyv, amibe a szentek és boldogok nevét írják?

     ELSŐ MUZSIKUS Számtalanszor láttam már azt a könyvet, és a te neved is oda kerülhet.

     SÁNTA KOLDUS Nagyszerű dolog volna újból két lábon járni, de az eszem azt súgja, hogy a nevem abban a könyvben tudni még ennél is nagyszerűbb lehetne.

     ELSŐ MUZSIKUS Bizony nagyszerűbb.

     SÁNTA KOLDUS Legyek hát továbbra is sánta. Áldj meg engem, szent ember!

     ELSŐ MUZSIKUS Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében visszaadom e vak ember szeme világát, e sánta embert pedig áldottá teszem.

     VAK KOLDUS Látok hát mindent, a kék eget, a nagy kőrisfát, a kutat és a lapos követ - mindenki erről mesélt -, látom a kövön az imádkozók mindenféle dolgait, rózsafüzért és gyertyát, zsoltároskönyvek kitépett lapjait, hajtűt és mentegombot. Áldott szép látvány ez, de téged, szent ember, nem látlak sehol - fönt vagy talán az ágak között?

     SÁNTA KOLDUS No de ilyet, hiszen ott áll az orrod előtt, és majd szétveti barázdált arcát a nevetés!

     VAK KOLDUS Hol, hol?

     SÁNTA KOLDUS Ott van hát, közted és a kőrisfa között!

     VAK KOLDUS Nincs ott egy árva lélek sem, mit hazudozol már megint?

     SÁNTA KOLDUS Én áldott vagyok, azért látom az áldott szentet.

     VAK KOLDUS Ha a szentet nem látom is, van itt egyéb, amit látok.

     SÁNTA KOLDUS A kék ég, a zöld lomb nagyszerű és különös látvány annak, aki hosszú ideje semmit sem látott.

     VAK KOLDUS Akad itt még annál is különösebb látvány, és az nem más, mint az én birkám bőre a te hátadon.

     SÁNTA KOLDUS Nem azt mondogatom pirkadat óta, hogy a bundám vakítóan fehér?

     VAK KOLDUS Nagy szószátyárságodban eszedbe sem jutott, hogy ép szemmel felismerem a színét?

     SÁNTA KOLDUS (nagyon leverten) Eszembe sem jutott.

     VAK KOLDUS Ennyire szeleburdi vagy?

     SÁNTA KOLDUS Ennyire szeleburdi. (Jókedvre derül) De nem igaz-e, hogy áldott vagyok, és nem igaz-e, hogy áldottat megszólni vétek?

     VAK KOLDUS Én bizony megszólom az áldottat, sőt tüstént egyebet is teszek. Tudod-e, mi járt az eszemben, mialatt arról beszéltél, hogy ép szemmel hány csirkét, hány libát csenhetek el az alvó szomszédtól?

     SÁNTA KOLDUS Valami rossz vakember-gondolat.

     VAK KOLDUS Pontosan. És azóta sem ment ki az eszemből. Hosszú, erős és súlyos a kezem, mondtam magamban, és tudni fogom, hova ütök vele, ha visszakapom a szemem világát.

     SÁNTA KOLDUS Hozzám ne érj! Negyven éve csavargunk együtt, nem szívesen hozok halálos veszélyt a lelkedre!

     VAK KOLDUS Tudni fogom, mondtam magamban, hova ütök, mekkorát ütök, kit ütök meg.

     SÁNTA KOLDUS Nem tudod-e hát, hogy áldott vagyok? Úgy cselekednél-e, mint Caesar, mint Heródes, mint Néró, mint az ókor összes komisz császára?

     VAK KOLDUS Hova ütök oda neki, a jóisten áldásával, hova ütök?

A Vak koldus a Sánta koldust veri. A verés tánccá alakul, a táncot dob és fuvolaszó kíséri. A Vak koldus el   

     SÁNTA KOLDUS Egy lélek elveszett, szent ember.

     ELSŐ MUZSIKUS Könnyen lehet.

     SÁNTA KOLDUS Jobb, ha indulok, szent ember, mert ez még az egész környéket ellenem uszítja.

     ELSŐ MUZSIKUS Pontosan.

     SÁNTA KOLDUS Gondom lesz rá, hogy ne számoljam magam a mártírok és hitvalló szent atyák közé, amíg becsületesen hozzá nem szokom ahhoz, hogy áldott vagyok.

     ELSŐ MUZSIKUS Hajolj csak meg.

     SÁNTA KOLDUS Mi végett, szent ember?

     ELSŐ MUZSIKUS Hogy a hátadra üljek, avégett.

     SÁNTA KOLDUS No hiszen, a két sánta lábam nyomban összerogy alattad.

     ELSŐ MUZSIKUS Fönt is vagyok.

     SÁNTA KOLDUS Semmit sem érzek.

     ELSŐ MUZSIKUS A szöcske sem könnyebb nálam.

     SÁNTA KOLDUS Nem bizony.

     ELSŐ MUZSIKUS Boldog vagy-e?

     SÁNTA KOLDUS Az volnék, ha biztosan tudnám, hogy áldott vagyok.

     ELSŐ MUZSIKUS Nem vagyok-e a barátod?

     SÁNTA KOLDUS Az vagy.

     ELSŐ MUZSIKUS Akkor hát áldott vagy.

     SÁNTA KOLDUS Beíratod a nevemet abba a könyvbe?

     ELSŐ MUZSIKUS Természetesen.

     SÁNTA KOLDUS Induljunk, szent ember.

     ELSŐ MUZSIKUS Előbb meg kell áldanod az utat.

     SÁNTA KOLDUS Nincs ahhoz nekem szavam.

     ELSŐ MUZSIKUS Minek ahhoz a szó? Hajolj meg az előtted lévőnek és a mögötted lévőnek, hajolj meg a jobbodon lévőnek és a balodon lévőnek.

A Sánta koldus hajlongani kezd    

     ELSŐ MUZSIKUS Nem lesz ez jó így.

     SÁNTA KOLDUS Nem jó, szent ember?

     ELSŐ MUZSIKUS Cseppet sem jó. Táncolnod kell.

     SÁNTA KOLDUS Hogyan táncolnék? Hiszen sánta vagyok!

     ELSŐ MUZSIKUS Nem vagy-e áldott?

     SÁNTA KOLDUS Talán az vagyok.

     ELSŐ MUZSIKUS Nem vagy-e valóságos csoda?

     SÁNTA KOLDUS Az vagyok, szent ember.

     ELSŐ MUZSIKUS Táncolj hát, hogy a csoda megnyilatkozzék.    

A Sánta koldus táncolni kezd, előbb botjára támaszkodva, esetlenül, majd botját elhajítva egyre gyorsabb ütemben. Valahányszor sánta lábát a földhöz veri, cintányér csendül. A Sánta koldus táncolva el, az Első muzsikus dala követi

      ELSŐ MUZSIKUS (Énekel)

      Minnaloushe surran a fűben.

      Holdfényes szerte a tér.

      Fönt a magasban a szent hold

      Új szakaszba ér.

      Tudja-e Minnaloushe: fénylő,

      Nyugtalan szembogarán

      Újhold száll teliholdak,

      Telihold újak után?

      Minnaloushe surran a fűben,

      Senki sem ér föl vele,

      A változó holdra nyílik

      Változó bölcs szeme.

 

 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.inaplo.hu/nv

minimap