Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Young, Dean: Scarecrow on Fire

Young, Dean portréja

Scarecrow on Fire (Angol)

We all think about suddenly disappearing.
The train tracks lead there, into the woods.
Even in the financial district: wooden doors
in alleyways. First I want to put something small
into your hand, a button or river stone or
key I don’t know to what. I don’t
have that house anymore across from the graveyard
and its black angel. What counts as a proper
goodbye? My last winter in Iowa there was always
a ladybug or two in the kitchen for cheer
even when it was ten below. We all feel
suspended over a drop into nothingness.
Once you get close enough, you see what
one is stitching is a human heart. Another
is vomiting wings. Hell, even now I love life.
Whenever you put your feet on the floor
in the morning, whatever the nightmare,
it’s a miracle or fantastic illusion:
the solidity of the boards, the steadiness
coming into the legs. Where did we get
the idea when we were kids to rub dirt
into the wound or was that just in Pennsylvania?
Maybe poems are made of breath, the way water,
cajoled to boil, says, This is my soul, freed.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://www.poetryfoundation.org/poems/

Madárijesztő lángol (Magyar)

Mindenkinek eszébe jut, hogy eltűnünk hirtelen.
A vasúti sínek odavezetnek, be az erdőbe.
Még a pénzügyi negyedben is: faajtók
a folyosón. Először valami kicsit akarok
a kezedbe adni, egy gombot, folyami kavicsot vagy
kulcsot nem tudom, mihez. Már nincs
meg a házam a temetővel és annak fekete
angyalával szemközt. Mi számít megfelelő
búcsúnak? Legutóbbi telemen Iowában egy-két
katicabogár mindig vendég volt a konyhában,
még mínusz húsz fokban is. Mindannyian úgy
érezzük, mintha a semmi felett lógnánk.
Ha egyszer elég közel kerülsz, látod majd,
amit varrnak, az egy emberi szív. Más éppen
szárnyakat okád. Pokolba, így is szeretek élni.
Akármikor, ha reggel felkelsz, és padlót ér
a lábad, akármi volt is a rémálmod,
csoda vagy hihetetlen látomás:
a deszkák keménysége, a lábadba gyűlő
erő. Honnan jött az ötlet gyerekként,
hogy piszkot dörzsöljünk sebeinkbe,
vagy ez csak Pennsylvaniában volt szokás?
Talán lélegzetből vannak a versek, ahogy a bugyogni
készülő víz sóhajtja, Ez a lelkem, megszabadult.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://versumonline.hu/vers/dean-young-madarijeszto-langol/

minimap