van Dyke, Henry: Love

Let me but love my love without disguise,
Nor wear a mask of fashion old or new,
Nor wait to speak till I can hear a clue,
Nor play a part to shine in others' eyes,
Nor bow my knees to what my heart denies;
But what I am, to that let me be true,
And let me worship where my love is due,
And so through love and worship let me rise.

For love is but the heart's immortal thirst
To be completely known and all forgiven,
Even as sinful souls that enter Heaven:
So take me, dear, and understand my worst,
And freely pardon it, because confessed,
And let me find in loving thee, my best.

Hagyják, szerelmem álca nélkül szeressem,
S régi vagy új maszkokat ne hordjak,
Nem bánom, mások ehhez mit szólnak,
Ám nem játszom el, mi másnak ragyogás.
Térdem nem hajlik, ha szív mond tagadást;
Én igaz vagyok, s kell, így maradjak,
És hol szerelem jár, ott hódoljak,
Szerelem s imádat emeljen engem.

Mert a szerelem örök s szép szívszomjúság,
Társat kell ismerni, s megbocsájtani,
Mint bűnösnek, ki mer mennynél állani:
Tudd, engem tarkít sok rossz tulajdonság.
Bocsásd meg nékem e bátor beszédet,
S szerelemben legjobbat leljem: téged.