Álvarez, José María: Duncan lovai* (Los caballos de Duncan Magyar nyelven)
Los caballos de Duncan (Spanyol)El aniquilamiento de aquella fatal ambición que habia convertido en hiel de egoísmo la saludable simpatía de la nación libre. Lord Houghton
Fue sólo una complacencia susceptible de aplazamiento Duque de Saint-Simon
Algo más complicado que la muerte, una aniquilación menos definitiva más completa. Michael Herr
Se va a ponor todo carísmo. Menos mal que las posguerras siempre son un negocio. Y el coño es algo que jamás se acaba. Pero se va a poner todo carísimo. Se han llevado hasta el piano para usarlo de barricada. Qué idiotez. De todas formas el mariconazo que lo tocaba debe estar criando malvas en Rusia. Los cañones retumban muy cercanos. Dios, ya están ahí, hace un rato que fui a la bodega a buscar otra botella de cognac ¿y a que no saben ustedes lo que había? Un montón, una pila de bolsillos. Sólo bolsillos. Sin el resto del pantalón. En fin… Tengo siete cadáveres a mi disposición: cinco jerarcas y otras dos putas (de todas formas ya muy viejas para la cantidad de ocupación que se avecina). Los muy imbéciles se han ido al otro barrio bien llenos de cognac, y uno hasta dando un viva a Hitler. También esteban viejos para la ocupación que se avecina. Este de aquí se ha volado los sesos con la otra mano entre mis piernas; quería calor, supongo. Ya se oyen los tanques. Deben estar a cuatro calles. Bien. Voy a maquillarme. Por suerte aún queda un espejo sin romper sobre la barra. Un poco de sombra en los ojos, rouge en los labios, las medinas bien estiradas, y las tetas para arriba. El detelle de una gorra de SS puede quedarme bien. Tiene tirón. Al fin y al cabo todos somos nazis. Ya los oigo. Esas bestias. Digo yo que también los rusos beben y que debe gustarles un buen culo después de la batalla. Perfecto. Wunderbar, Wunderbar. Y otra vez nos reiremos, y otra vez beberemos champagne.
|
Duncan lovai* (Magyar)Ama végzetes becsvágy elpusztítása, mely önzés epéjévé változtatta egy szabad nemzet egészséges rokonszenvét. Lord Houghton
Csak a haladék fölött érzett megelégedettség volt az. Saint Simon herceg
Bonyolultabb valami a halálnál, kevésbé végleges, ám bonyolultabb megsemmisülés. Michael Herr
Kicsípjük magunkat csinosra. Még jó, hogy háborúkra üzletelés jön mindig. S a punci olyan, hogy ki sose fogyhat. Azért kicsípjük magunkat csinosra. Elvitték még a zongorát is, hogy barikádba építsék be. Baromság. Bárhogy is nézzük, az a fartúró, aki játszott rajta, az ibolyát alulról szagolja orosz földön. Közel dörög az ágyú. Úristen, már itt vannak. Nemrég megfordultam a boltban, hátha egy üveg konyak valahol maradt még, és nem találják ki, mire bukkantam: egy egész halom zsebre, ahogy mondom. Csakis zsebekre. A nadrág többi része nélkül. Végtére is… Van itt hét hulla a rendelkezésemre, öt fejes meg még két másik kurva (bárhogy is nézzük, már túl vének ahhoz képest, amekkora megszállás készül most). Hülye fickók, a városon hát nem átkoslattak, jól beszíva konyakkal, és egyikük még Hitlert is éltette. Ezek is vének voltak már a készülő megszálláshoz. Itt ez, fejét szétloccsantotta, másik keze meg lábam közt volt; nyilván melegre vágyott. Már hallom a tankot. Négy utcányira járhatnak csak. Jól van. Elő a sminkkel. Szerencsére maradt egy tükör épen, tartóstul. Egy kis kék a szemkörnyékre, rúzs a szájra, a harisnya jól kisimítva, a ciciket meg nyomjuk csak föl szépen. Egy átszabott SS-sapka, az biztos, hogy a fejemen maradhat. Sikkes lesz. Elvégre-utóra nácik vagyunk mind. Már hallom is őket. A bestiáit. Amondó vagyok, a ruszkik is isznak, s nekik is tetszik az ütközetek után egy-egy jó segg. Nagyszerű. Wunderbar. Wunderbar. Es jót kacarászunk megint majd, ismét vedeljük majd a pezsgőt.
* Shakespeare Macbethjében Duncan skót király lovai visszavadultak, falták, mardosták egymást. (II. felvonás, 4. jelenet) Wunderbar - csodálatos.
|