Alberti, Rafael: A festészethez (A la pintura Magyar nyelven)

A ti, lino en el campo. A ti, extendida

superficie, a los ojos, en espera.

A ti, imaginación, helor u hoguera,

diseño fiel o llama desceñida.

A ti, línea impensada o concebida.

A ti, pincel heroico, roca o cera,

obediente al estilo o la manera,

dócil a la medida o desmedida.

A ti, forma; color, sonoro empeño

porque la vida ya volumen hable,

sombra entre luz, luz entre sol, oscura.

A ti, fingida realidad del sueño.

A ti, materia plástica palpable.

A ti, mano, pintor de la Pintura.

Virágzó len-mező te. Messze-terjedt,

széles felület, szemünkig kitárva.

Te képzelet, dermedt jég, vagy te máglya,

Hív rajzolat, vagy lángzása színeknek.

Te váratlan lelt, vagy gonddal kitervelt

vonal. Hős ecset, mindig készen állva

minden mérték vagy túlzás modorára,

viasz, vagy szikla, mikor épp mi kellhet.

Te forma, szín, zengve kirobbanó vágy,

hogy a létnek telje, mélysége lenne,

fényben árnyék és napban fény, kisejlő.

Te valódi álom, színlett valóság,

Alakítható anyag, eleven te.

Te kéz, a Festészetnek lelke: festő.