Alberti, Rafael: Ezen a hosszú-hosszú délutánon... (Esta Tarde Larguísima... Magyar nyelven)

Esta tarde larguísima de otoño que me lleva

con tanto invierno helado perdido entre los huesos,

yo quisiera llorar sin que nadie me viese,

sin que ninguno osara preguntarme:

¿Sabes adónde vas, puedes decirnos

si vas hacia algún fin o hacia la nada?

¿Sabes si al detenerte de pronto has terminado,

si perderás los ojos o el habla para siempre?

Yo sé que algo terrible me espera allá a lo lejos,

adonde ciegamente hoy me están empujando.

Llegaré de seguro y tantos cuando llegue

dirán: ¿Eres tú acaso el mismo que esperábamos?

Ezen a hosszú-hosszú délutánon, mely engem

annyi őszi hideggel rángat a csontjaimban,

sírni szeretnék, sírni, amikor senki sem lát,

amikor senki sem kérdezi immár:

Tudod, hová mégy, szólhatsz nekünk arról,

hogy van-e célod, vagy célod a semmi?

Tudod-e, hogy megállván netán örökre állsz meg,

szemed vagy beszéded örökre elvész?

Tudom, valami szörnyű vár ott a messziségben,

hová mint vakot löknek kegyetlenül taszítva.

Mikor megérkezem majd, sokan kérdezik tőlem:

Netán te vagy valóban, akit annyian vártunk?