Alcaudete, Alonso de: Hívta, hívta (Llamábalo la doncella Magyar nyelven)

Llamábalo la doncella,
y dijo el vil:
―«Al ganado tengo de ir.»―
 
Llamábalo: ―«Di, perdido,
«¿por qué te vas a perder?
«Ven acá, desconocido,
«y tómame por mujer.»―
―«No lo puedo eso hacer»―,
dijo el vil.
Al ganado tengo de ir.
 
―«¿Dónde vas descaminado?
«Ven acá, simple ovejero,
«deja ahora tu ganado,
«quiéreme, pues que te quiero.»―
―«Si vos queréis, yo no quiero»―,
dijo el vil.
Al ganado tengo de ir.
 
―«¿Iré yo a vuestro mandado,
«y dejaré mi cabaña,
«donde duermo estendijado,
«sin congoja y sin saña?;
«el amor me apaña»―,
dijo el vil.
Al ganado tengo de ir.
 
―«Haz lo dicho, pastor;
«no me seas más avieso,
«que estar presa de tu amor,
«yo mesma te lo confieso.»―
―«No me cumple nada deso»―,
dijo el vil.
Al ganado tengo de ir.
 
―«No seas más porgado;
«llégate, pastor, a mí,
«que del día que te vi,
«el corazón me has robado.»―
―«No quiero entrar en cuidado»―,
dijo el vil.
Al ganado tengo de ir.

Hívta, hívta őt a lány,
és a hitvány azt felelte:
- Elmegyek én a csorda után.
 
Hívta, hívta: - Hé, bolondom,
vesztedbe rohansz te, mért teszed?
Ismeretlen, jöjj, ha mondom,
végy feleségül engemet.
- Nem lehet, azt nem lehet -,
mondta a hitvány.
- Elmegyek én a csorda után.
 
- Hát meg vagy te kompolyodva?
Merre indulsz, útja-vesztett?
Hadd legeljen most az a csorda,
és szeress, mert én szeretlek. -
- Hogyha szeretsz is, nem szeretlek -,
mondta a hitvány.
- Elmegyek én a csorda után.
 
- Mért is álljak én kötélnek?
Hagyjam ott a vackomat,
hol nyugodtan alszom, élek,
s nem bánt kín és indulat?
Torkig vagyok én, kell a fenének -,
mondta a hitvány.
- Elmegyek én a csorda után.
 
- Jöjj, ha mondom, jöjj, te pásztor,
mért vagy hozzám ily goromba?
Megvallottam, hallod-e, százszor,
hogy nem élhetek magamba.
- Nyűgöt nem kötök magamra -,
mondta a hitvány.
- Elmegyek én a csorda után.
 
- Mit noszogattatod itt magad?
Jöjj már, hányszor kérjelek,
aznap, hogy megláttalak,
elraboltad a szivemet.
- Hogyne, nem ettem én meszet -
mondta a hitvány.
- Elmegyek én a csorda után.