Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Alonso, Dámaso: La sangre

Alonso, Dámaso portréja

La sangre (Spanyol)

He viajado por la mitad del mundo.

Desde el avión miraba, insaciable, el mar, la tierra.

 

Sólo veía sangre derramada.

 

Y yo me preguntaba, ¿cómo?, ¿por qué?,

y quería descender, palpar aquella manta roja,

convencerme de que (quizá) no era sangre

(tal vez un meteoro

desconocido).

 

Pero no, que era sangre, sangre, sangre.

Y gritaba aterrado,

yo quería parar el frío pájaro de níquel gris sin alma,

y me retorcía, impotente,

colgado allá en la altura,

entre compañeros de viaje que leían su Life

y pilotos albinos que no me comprendían.

 

Hay que bajar, hay que bajar: peligro.

Inmensos Amazonas vierten sangre en los mares.

Grandes ríos satélites hinchan de roja espuma hirvientes Amazonas.

Sutiles riachuelos escarlata avanzan sigilosos (como

termómetros febriles) sobre los torvos ríos.

Violáceas torrenteras humeantes rugen y se descuelgan

buscando riachuelos donde aplacar su ira.

Sangre, sangre,

inmensa red de sangre riega el mundo.

¿Dónde sus fuentes? Quiero ver las fuentes.

 

Señores, paren, paren: hay que bajar.

Hay que bajar, ahora mismo.

Porque hay sangre por todo el mundo,

y yo necesito saber quién vierte la sangre,

y por qué se vierte y en nombre de qué se vierte.

 

Dame, oh gran Dios, los ojos de tu justicia.

Porque en el mundo reina la injusticia.

Tú no creaste la injusticia. Alguien ha creado la injusticia.

Alguien es el injusto, y yo necesito verle la cara al injusto,

Porque hay mentira y quiero ver sus fuentes ocres.

Ojos míos, alerta, alerta:

yo quiero ver qué brazos ahogan la justicia de Dios, qué

bocas retuercen su verdad.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.palabravirtual.com/index.php?

A vér (Magyar)

Beutaztam immár a félvilágot,

s az eget hasító gépről idegenül bámultam

a tengert, a földet.

 

Mindenütt a vér ijesztő látomása.

 

Magamat faggattam: hogyan? miért?

s alá akartam szállni, hogy megérintsem ama

vörös köpenyt: talán nem is meztelen vér az

(talán csak földreloccsant

meteor).

 

De nem, mert vér, vér, vér volt, amit láttam.

Fölszirénázott agyamban

a rémület s hadonásztam: álljon meg az a

lélektelen, zuzmarás szárnyú bádog-madár! -

de csak vergődtem tehetetlenül,

fölfeszítve, ott, a magasság keresztfáján

viasz-utitársak közt, akik Life-jukat olvasgatták,

s albínó pilóták közt, akik zavarodottan néztek.

 

Szálljunk le, szálljunk le: riadó!

Hatalmas Amazonasok vért hömpölygetnek a tengerekbe.

Nagy mellékfolyók tajtékos, vörös lével itatják

e fékezhetetlen Amazonasokat.

Vékonyka skarlát folyók kúsznak előre kísértetiesen

(mint a lázmérő higanya).

Vörhenyes, gőzölgő áradatok kószálnak bőgve,

szabadon, patakokat keresve, hogy kitombolhassák rajtuk dühüket.

Vér, vér,

egyetlen vérhálózat lepi el a földet.

Hol a forrásai? Látni akarom a forrásokat.

 

Uraim, álljanak meg, álljanak meg az istenért, le kell szállni!

Le kell szállnunk, most azonnal.

A vér özönvize tántorog, zajdulva a földön,

és én meg akarom tudni, kik ontják a vért,

miért ontják és minek a nevében ontják.

 

Ó, nagy Isten, add nekem a te igazlátó szemeidet,

mert az igazságtalanság elpoklosította a világot.

Te nem teremtettél gazságot, tudom; valaki más alkotta meg azt.

Valaki más az igazságtalan itt, és nekem most

látnom kell ez álnok arcvonásait;

látnom kell a hazugság riasztó-sárga forrásvidékét.

Riadó, szemeim, riadó!

Látni akarom, miféle karok fojtogatják az Isten igazságát,

s miféle szájak tépik szét eszményeit.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap