Altolaguirre, Manuel: Brisa

Parece que se persiguen

las altas hojas del trigo.

Apretada prisa verde

de limitado dominio

nunca podrá como el agua

desencadenarse en río,

siempre entre cuatro paredes

apretarán su bullicio.

Van y vienen preguntando

sin encontrar lo perdido.

Se dan de codos, se pisan,

van y vienen sin sentido.

Contra la pared del aire

los verdes cuerpos heridos.

Mintha csak kergetnék egymást

a búza nagy levelei.

Tömör zöld sürgés, zsúfoltság,

zárthatárú, át nem szeli

gátját, mint a víz, amelyből

akár folyó törhetne ki -

pezsgő zubogását mindig

csak négy fal közé préseli.

Jön-megy, hajlong, forog, kérdez,

mit elvesztett, meg nem leli,

könyököl, lök, letapossa

szár a szárat. Nekiveri

a levegő falának zöld

testét. Látszanak sebei.