Altolaguirre, Manuel: Romance

Arrastrando por la arena,
como cola de mi luto,
a mi sombra prisionera,
triste y solitario voy
y vengo por las riberas,
recordando y olvidando
la causa de mi tristeza.
 
¡La ciudad que más quería
la he perdido en una guerra!
 
Ya no veré nunca más
las dos torres de su iglesia,
ni los caminos sin sombra
de sus brazos y sus piernas.
 
¡La ciudad que más quería
la he perdido en una guerra!

Meghurcolom a fövenyben
rabul esett, fogoly árnyam,
bús magányban, elveszetten,
mint egy hosszú gyászuszályt,
és a parton így megyek lenn,
elgondolva s elfeledve,
ily szomorú mért lehettem.
 
Odalett a háborúban városom,
mit úgy szerettem!
 
Nem látom már soha többé
két templomtornyát felettem,
és dűlőit és folyóit,
árnyék nélkül, napsütötten.
 
Odalett a háborúban városom,
mit úgy szerettem!