Argensola, Lupercio Leonardo de: Szonett XXXVII (Az álom) (Soneto XXXVII (Al sueño) Magyar nyelven)

Imagen espantosa de la muerte,

sueño cruel, no turbes más mi pecho,

mostrándome cortado el nudo estrecho,

consuelo solo de mi adversa suerte.

Busca de algún tirano el muro fuerte,

de jaspe las paredes, de oro el techo,

o el rico avaro en el angosto lecho

haz que temblando con sudor despierte.

El uno vea popular tumulto

romper con furia las herradas puertas,

o al sobornado siervo el hierro oculto;

el otro, sus riquezas descubiertas

con llave falsa o con violento insulto:

y déjale al Amor sus glorias ciertas.

Rettenetes képmása a halálnak,

könyörtelen álom, ne dúld a keblem;

ama szoros köteléket, egyetlen

vigaszát balsorsomnak el ne vágjad.

Ronts a tirannus erős várfalának,

s jáspis szobát, arany tetőt keress benn,

vagy verj fel fösvény gazdagot, remegjen

izzadva vánkosán szűk nyoszolyának.

Amaz lássa, mint tör be nagy-tömeg nép

vaspántos ajtaján, szemei lássák,

melyet fölbérelt szolga rejt, a pengét,

Emez lássa, álkulccsal vagy garázdább

erőszak révén kincsét fölfedezték,

s kíméld a szerelem szép glóriáját.