Bécquer, Gustavo Adolfo: Rímek II (Rima II Magyar nyelven)

Saeta que voladora

cruza, arrojada al azar,

sin adivinarse dónde

temblando se clavará;

hoja que del árbol seca

arrebata el vendaval,

sin que nadie acierte el surco

donde a caer volverá;

gigante ola que el viento

riza y empuja en el mar,

y rueda y pasa, y no sabe

qué playa buscando va;

luz que en cercos temblorosos

brilla, próxima a expirar,

ignorándose cuál de ellos

el último brillará;

eso soy yo, que al acaso

cruzo el mundo, sin pensar

de dónde vengo, ni adónde

mis pasos me llevarán.

Vaktában kilőtt nyílvessző,

kit egy íjász elrepít,

és nem sejti, hogy remegve

mikor minek ütközik;

száraz levél, a faágról

szélrohamtól leesik,

sír-barázda merre várja,

porral elkeveredik;

órjás hullám, viharoknak

korbácsai kergetik,

gördül, nem tudja, miféle

messzi partot keres itt;

fény, vibráló bűvkörökben

ragyog, kihuny, szétesik,

vajon melyik kör az első,

és az utolsó melyik;

ez vagyok én, tévelyegve

járok világ végeig,

vándor, ki nem tudja, honnan

indul s hová érkezik.