Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bécquer, Gustavo Adolfo: Rímek VII (Rima VII Magyar nyelven)

Bécquer, Gustavo Adolfo portréja
Tímár György portréja

Vissza a fordító lapjára

Rima VII (Spanyol)

Del salón en el ángulo oscuro,
de su dueña tal vez olvidada,
silenciosa y cubierta de polvo,
veíase el arpa.
 
¡Cuánta nota dormía en sus cuerdas,
como el pájaro duerme en las ramas,
esperando la mano de nieve
que sabe arrancarlas!
 
¡Ay!, pensé; ¡cuántas veces el genio
así duerme en el fondo del alma,
y una voz como Lázaro espera
que le diga «Levántate y anda»!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.badosa.com

Rímek VII (Magyar)

A gazdától feledve s odavetve,
a szalon egyik homályos zugába,
hallgatagon, vastag porréteg alján
töpreng a hárfa.
 
Húrjai mélyén mennyi hangjegy alszik,
mint lombba búvó kismadárka álma,
várva az értő, hószin-ujju kézre,
mely titkát fénybe tárja.
 
Haj - gondoltam -, a tehetség is hányszor
így szunnyad lelkünk rejtekén, az árva,
s mint Lázár, várva egyre ama hangra,
a megváltó „Kelj fel és járj”-ra!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap