Bécquer, Gustavo Adolfo: Rímek XV (Rima XV Magyar nyelven)

Cendal flotante de leve bruma,

rizada cinta de blanca espuma,

rumor sonoro

de arpa de oro,

beso del aura, onda de luz:

     eso eres tú.

Tú, sombra aérea, que cuantas veces

voy a tocarte te desvaneces

¡como la llama, como el sonido,

como la niebla, como el gemido

     del lago azul!

En mar sin playas onda sonante,

en el vacío cometa errante,

largo lamento

del ronco viento,

ansia perpetua de algo mejor,

     ¡eso soy yo!

Yo, que a tus ojos, en mi agonía,

los ojos vuelvo de noche y día;

yo, que incansable corro y demente

¡tras una sombra, tras la hija ardiente

     de una visión!

Könnyű köd lebegő fátylát bontja,

göndörödik fehérlő hab fodra,

rákezd dalára

az aranyhárfa,

fényhullámnak hajnal csókot ad:

álma te vagy.

Te, szellő árnyék, kit akárhányszor

érintek, máris rejti a távol,

mintha láng volna, mintha csak ének,

mintha köd volna, kék tó vizének

halk szava csak.

Tenger partok nélkül, zengő hullám,

kóbor üstökös semmibe hullván,

bús, panaszos dal,

rekedt szél-sóhaj,

örök sóvárgás vágyak vizén,

ez vagyok én.

Én, ki szemedet keresem, vágyom

minden napomon és éjszakámon,

fáradhatatlan és eszelősen,

látomás lányát űzve a ködben,

tűz szekerén!