Bacarisse, Mauricio: Psziché (Psiquis Magyar nyelven)

¡Dentro de unas noches te quedarás muerta!
Como las umbelas de los heliotropos
se ajarán tus senos de hermosura yerta,
y no tendré rimas, ni ritmos, ni tropos

 para retratarte dormida en los copos
de tu albo reposo. Huirá tu alma incierta
libre por las crueles tijeras de Átropos.
Aullarán los canes rondando la puerta...

(La ojera morada cual flor de cantueso
y el nematelminto que nos monda el hueso
después de los besos de la última cita...)

Y luego un sollozo que oprime mi glotis
y una mariposa color de myosotis
ahogada en la concha del agua bendita.

Néhány éj csupán és végképpen halott vagy!
Mint a napraforgók ernyője, fagyott-szép
kebeled lekókad, hamvas húsa porlad,
s rímet akkor, ritmust hiába csiholnék

versbe szőni alvó, fehércsöndű portréd:
sehol sem leszel már. Csupán Atroposz vad
ollóját köszöntő lelked gomolyog még,
s kutyák vonítják majd ajtódnál a holdat.

(Levendulamódra szürkül szemed árka,
s növekszik, akár a féreg, mely lerágja
utolsó találkánk csókjait, a rabló...)

Majd egy zokogás, mely torkomra fonódik,
és egy tavirózsa-színű pillangó, mit
megfojtott és elnyelt a szenteltvíz-tartó.