Bendezú, Francisco: Rejtelem (Arcano Magyar nyelven)

¡Las ventanas arden
con luz de ayer!
Éxtasis. Oasis.
El tiempo es mujer.
 
¿Qué sombra sedienta
desmonta, a mi puerta,
del caballo blanco
del atardecer?
 
Con el hilo lento
que su sien destila,
la mesa ensangrienta
de mi padecer.
 
Visiones… (¡Oh luna
que remas -isleña-
por mi frente: nuda
rosa de mi ser!)
 
El silencio silba
y parte de las copas.
Las ventanas arden.
El tiempo es mujer.

Tegnap fénye lángol
az ablakodon!
Eksztázis. Oázis.
Asszonyi a kor.
 
Mily árny ez, kapumnál
aki most az alkony
hófehér lováról
leszáll szomjazón?
 
Halántéka lassú
fonalat bocsát ki,
szenvedéseimtől
vérzik asztalom.
 
Látomások ... (ó Hold,
vergődő hajósa
homlokomnak: pőre
rózsaszál-valóm!)
 
A csend füttyent
és kupáknak része.
Ablakod lángol.
Asszonyi a kor.