Bendezú, Francisco: Elégia (Elegía Magyar nyelven)

...des guirlandes de fenętre a fenętre;
Rimbaud
 
Una guirlanda de melancolía.
Carcía Lorca
 
Decidme, su mirada de corza, su densa cabellera de bronce, sus labios oscuros como el vino, sus manos que hilaban la seda amarilla de las tardes: żqué se hicieron? żDónde los rocíos, la trompeta gualda (Ąhacia el oriente!) de la maga, los visillos que el tiempo puso de oro? żDónde las amapolas, las lunas, las muchachas que enriquecían por diciembre la espesura? Oh dríade casi fotografía, oh ídolo mío: żqué atezado semidios entreteje rosas encarnadas en tu pelo? A la sombra de las palmeras, antańo, corriste –pálida– detrás de un aro... ĄY quizá, quizá tu espectro tienda, en medio de las luces de Bengala y el tańido de la cítara, guirnaldas de melancolía de ventana a ventana!

...a füzéreket ablaktól ablakig
Rimbaud
 
mélabú-füzér
Carcía Lorca
 
Mondjátok meg, őz-arca, hatalmas bronz hajsátora, borként sötétlő ajkai, az esték sárga selymét szövő kezei - mivé lettek? Hová a harmatok a varázslónő borsárga (keletre zengő!) trombitája, az idő bearanyozta függönyök? Hová a pipacsok, a holdak, a lányok, akik a decemberi erdő sűrűjét dúsították? Ó fénykép-forma driádom, ó bálványom: mely napégette isten szőtte bőrödet telis-tele vörös rózsákkal? A pálmafák árnyán, hajdan - sápadtan - karikáddal futottál... És talán, talán, bengálitüzek és citerazengés közepette, kisérteted mélabú-füzéreket aggat ablaktól ablakig!