Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bondy, Sebastián Salazar: Önkezemmel írt végrendeletem (Testamento ológrafo Magyar nyelven)

Bondy, Sebastián Salazar portréja

Testamento ológrafo (Spanyol)

Dejo mi sombra,
una afilada aguja que hiere la calle
y con tristes ojos examina los muros,
las ventanas de reja donde hubo incapaces amores,
el cielo sin cielo de mi ciudad.
Dejo mis dedos espectrales
que recorrieron teclas, vientres, aguas, párpados de miel
y por los que descendió la escritura
como una virgen de alma dehilachada.
Dejo mi ovoide cabeza, mis patas de araña,
mi traje quemado por la ceniza de los presagios,
descolorido por el fuego del libro nocturno.
Dejo mis alas a medio batir, mi máquina
que como un pequeño caballo galopó año tras año
en busca de la fuente del orgullo donde la muerte muere.
Dejo varias libretas agusanadas por la pereza,
unas cuantas díscolas imágenes del mundo
y entre grandes relámpagos algún llanto
que tuve como un poco de sucio polvo en los dientes.
Acepta esto, recógelo en tu falda como unas migas,
da de comer al olvido con tan frágil manjar.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poetasperuanos.roland557.com

Önkezemmel írt végrendeletem (Magyar)

Rád hagyom árnyamat,
a kihegyezett tűt, mely összeszurkálja az utcát
es szomorú szemét járatja a falon,
a szikkadt szerelmeket rejtő ablak rácsán,
városom egetlen egén.
Rád hagyom szellem-ujjaimat,
e billentyűkön, hasakon, vizeken, mézes szemhéjakon futkosókat,
rajtuk ereszkedett alá az írás,
a rojtos lelkű szűz.
Rád hagyom tojásdad koponyám, pók-lábaimat,
a jóslatok hamujával kiégetett
és éjszakai olvasások tüzétől fakó ruhámat.
Rád hagyom épp hogy verdeső szárnyaimat, a gépet,
melyen mint törpe lovon galoppozok évről évre
a büszkeség forrását megtalálni, ahol meghal a halál.
Rád hagyom lustaságtól férges jegyzetblokkjaimat,
a világ e durcás képeit,
roppant villámok közt valami zokogást,
mely piszkos porként ragadt fogaimba.
Vedd örökségedet, mint morzsát fogja föl a szoknyád,
etesd a feledést e törékeny falatokkal.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. O.

minimap