Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Ajedrez

Borges, Jorge Luis portréja

Ajedrez (Spanyol)

I

En su grave rincón, los jugadores
rigen las lentas piezas. El tablero
los demora hasta el alba en su severo
ámbito en que se odian dos colores.

Adentro irradian mágicos rigores
las formas: torre homérica, ligero
caballo, armada reina, rey postrero,
oblicuo alfil y peones agresores.

Cuando los jugadores se hayan ido,
cuando el tiempo los haya consumido,
ciertamente no habrá cesado el rito.

En el Oriente se encendió esta guerra
cuyo anfiteatro es hoy toda la Tierra.
Como el otro, este juego es infinito.

II

Tenue rey, sesgo alfil, encarnizada
reina, torre directa y peón ladino
sobre lo negro y blanco del camino
buscan y libran su batalla armada.

No saben que la mano señalada
del jugador gobierna su destino,
no saben que un rigor adamantino
sujeta su albedrío y su jornada.

También el jugador es prisionero
(la sentencia es de Omar) de otro tablero
de negras noches y de blancos días.

Dios mueve al jugador, y éste, la pieza.
¿Qué Dios detrás de Dios la trama empieza
de polvo y tiempo y sueño y agonía?

 

 


FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://www.poemas.de/ajedrez/

Sakk (Magyar)

I
 
Egy komoly sarokban a partnerek
lassú bábukat vezetnek. A tábla
rideg tere, ahol egymást utálja
két szín, hajnalig nem ad szünetet.
 
Minden forma sugárzóan merev:
ferde futó és homéroszi bástya,
fegyveres királyné, hátsó király, a
könnyű ló s a paraszt, mely fenyeget.
 
Elmennek ugyan a játékosok s nem
hagynak az időben még csak nyomot sem,
de a rítus nem szűnik, percre sem.
 
Keleten lángolt fel e háború -
mára az egész földön csata dúl.
Mint a másik, e játszma végtelen.
 
II
 
Masszív bástya, dőlt futó zord vezére,
ravasz paraszt és ösztövér király -
a kockás mezőkön egyik se vár
és a csatából sem húzódna félre.
 
Nem tudják, hogy a játékos kezébe
került a sorsuk, jó ideje már;
s hogy egy vasszigor, mely fölöttük áll,
leigázza őket, nem veszik észre.
 
Csakhogy - miként a bölcs Omár tanítja -
a játékos egy másik tábla rabja,
hol fehér nap van, sötét éjszakák.
 
Isten - játékos - bábuk. Micsoda
Istenen túli isten játssza a
por s idő, álom s halál partiját?

 
 


FeltöltőSebestyén Péter
KiadóEurópa
Az idézet forrásaJorge Luis Borges - A homály dicsérete
Megjelenés ideje

minimap