Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Alejandría, 641 A.D.

Borges, Jorge Luis portréja

Alejandría, 641 A.D. (Spanyol)

Desde el primer Adán que vio la noche

Y el día y la figura de su mano,

Fabularon los hombres y fijaron

En piedra o en metal o en pergamino

Cuanto ciñe la tierra o plasma el sueño.

Aqui está su labor: la Biblioteca.

Dicen que los volúmenes que abarca

Dejan atrás la cifra de los astros

O de la arena del desierto. El hombre

Que quisiera agotarla perdería

La razón y los ojos temerarios.

Aquí la gran memoria de los siglos

Que fueron, las espadas y los héroes,

Los lacónicos símbolos del álgebra,

El saber que sondea los planetas

Que rigen el destino, las virtudes

De hierbas y marfiles talismánicos,

El verso en que perdura la caricia,

La ciencia que descifra el solitario

Laberinto de Dios, la teología,

La alquimia que en el barro busca el oro

Y las figuraciones del idólatra.

Declaran los infieles que si ardiera,

Ardería la historia. Se equivocan.

Las vigilias humanas engendraron

Los infinitos libros. Si de todos

No quedara uno solo, volverían

A engendrar cada hoja y cada línea,

Cada trabajo y cada amor de Hércules,

Cada lección de cada manuscrito.

En el siglo primero de la Hégira,

Yo, aquel Omar que sojuzgó a los persas

Y que impone el Islam sobre la tierra,

Ordeno a mis soldados que destruyan

Por el fuego la larga Biblioteca,

Que no perecerá. Loados sean

Dios que no duerme y Muhammad,

Su Apóstol.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ciudadseva.com

Alexandria, Kr.u. 641 (Magyar)

Az első Ádámtól kezdve, ki látta

az éjt s napot, és kezének alakját,

az emberek regéltek, kőbe, fémbe

és pergamenre rótták mind, amit csak

a föld bezár, és kiformál az álom.

Íme, előttünk áll művük: a Könyvtár.

Mondják, a belézsúfolt kötetekkel

számban nem versenghet a sivatag

homokja, sem a csillagok. Az ember

ha kimerné, el is veszejtené

az értelmet, a merész szemeket.

Íme az elmúlt századok hatalmas

emlékezete: a kardok, a hősök,

az algebra tömör jelképei,

a végzetet irányító planéták

mélyét fürkésző tudás, a varázs-

erejű füvek és csontok csodája,

a vers, melyben a gyöngédség tovább él,

az Istenség magányos útvesztőit

feltáró tudós teológia,

az alkímia, mely sárban aranyt lel,

s a bálványimádók képzelmei.

A hitetlen úgy tartja: aki éget,

felégeti a múltat. Tévedés.

Az ember virrasztó éjei szülték

a könyvek e végtelenét. Ha mindből

egy sem maradna, újra létrehoznák

minden lapját és mindegyik sorát,

Héraklész minden munkáját s szerelmét,

minden szöveg minden olvasatát.

A Hedzsra első századában Én,

Omár, aki leigáztam a perzsát,

s az Iszlámot elterjesztem a földön,

parancsba adtam fegyvereseimnek,

tűz által emésztessék el a Könyvtár,

nehogy elpusztuljon. Áldva legyen

az Isten neve, aki sosem alszik,

és Mohamed, az Ő Apostola.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

minimap