Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Alguien sueña

Borges, Jorge Luis portréja

Alguien sueña (Spanyol)

¿Qué habrá soñado el Tiempo hasta ahora, que es, como todos los ahoras, el ápice? 

Ha soñado la espada, cuyo mejor lugar es el verso.

Ha soñado y labrado la sentencia, que puede simular la sabiduría. 

Ha soñado la fe, ha soñado las atroces Cruzadas.

Ha soñado a los griegos que descubrieron el diálogo y la duda.

Ha soñado la aniquilación  de Cartago por el fuego y la sal.

Ha soñado la palabra, ese torpe y rígido símbolo.

Ha soñado la dicha que tuvimos o que ahora soñamos haber tenido.

Ha soñado la primera mañana de Ur. 

Ha soñado el misterioso amor de la brújula. 

Ha soñado la proa del noruego y la proa del portugués. 

Ha soñado la ética y las metáforas del más extraño de los hombres, el que murió una tarde en una cruz. 

Ha soñado el sabor de la cicuta en la lengua de Sócrates. 

Ha soñado esos dos curiosos hermanos, el eco y el espejo. 

Ha soñado el libro, ese espejo que siempre nos revela otra cara.

Ha soñado el espejo en que  Francisco López Merino y su imagen se vieron por última vez.

Ha soñado el espacio. Ha soñado la múscia, que puede prescindir del espacio. 

Ha soñado el arte de la palabra, aún más inesplicable que el de la música, porque incluye la música. 

Ha soñado una cuarta dimensión y la fauna singular que la habita. 

Ha soñado el número de la arena. 

Ha soñado los números transfinitos, a los que se llega contando. 

Ha soñado al primero que en el trueno oyó el nombre de Thor. 

Ha soñado las opuestas caras de Jano, que no se verán nunca. 

Ha soñado la luna y los dos hombres que caminaron por la luna. 

Ha soñado el pozo y el péndulo. 

Ha soñado a Walt Whittman, que decidió ser todos los hombres, como la divinidad de Spinoza. 

Ha soñado el jazmín, que no puede saber que lo sueñan. 

Ha soñado las generaciones de hormigas y las generaciones de los reyes. 

Ha soñado la vasta red que tejen todas las arañas del mundo. 

Ha soñado el arado y el martillo, el cáncer y la rosa, las campanadas del insomnio y el ajedrez. 

Ha soñado la enumeración que los tratadistas llaman caótica y que de hecho es cósmica, porque todas las cosas están unidas por vínculos secretos. 

Ha soñado a mi abuela Frances Haslam en la guarnición de Junín, a un trecho de las lanzas del desierto, leyendo su Biblia y su Dickens.

Ha soñado que en las batallas los tártaros cantaban. 

Ha soñado la mano de Hokusai, trazando una línea que será muy pronto una ola.

Ha soñado a Yorick, que vive para siempre en unas palabras del ilusorio Hamlet.

Ha soñado los arquetipos. 

Ha soñado que a lo largo de los veranos, o en un cielo anterior a los veranos, hay una sola rosa. 

Ha soñado las caras de tus muetos, que ahora son empañadas fotografías.

Ha soñado la primera mañana de Uxmal. 

Ha soñado el acto de la sombra.

Ha soñado las cien puertas de Tebas. 

Ha soñado los pasos del laberinto.

Ha soñado el nombre secreto de Roma, que era su verdadera muralla. 

Ha soñado la vida de los espejos. 

Ha soñado la vida de los espejos. 

Ha soñado los signos que trazará el escriba sentado. 

Ha soñado una esfera de marfil que guarda otras esferas. 

Ha soñado el calidoscopio, grato a los ocios del enfermo y del niño. 

Ha soñado el desierto. 

Ha soñado el alba que acecha. 

Ha soñado el Ganges y el Támesis, que son nombres de agua.

Ha soñado mapas que Ulises no habría comprendido. 

Ha soñado a Alejandro de macedonia.

Ha soñado el muro del Paraíso, que detuvo a Alejandro. 

Ha soñado el mar y la lágrima.

Ha soñado el cristal.

Ha soñado que alguien lo sueña.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bauleros.org/suena.html

Valaki álmodik (Magyar)

Vajon mit álmodott az Idő mostanáig, amely mint minden most, a végpont?

Megálmodta a kardot, melynek a versben van a legjobb helye.

Megálmodta és kicsiszolta a szentenciát, mely a bölcsesség látszatát keltheti.

Megálmodta a hitet, megálmodta a könyörtelen keresztes hadjáratokat.

Megálmodta a görögöket, kik feltalálták a dialógust és a kétkedést.

Megálmodta Karthágó tűzzel-sóval való elpusztítását.

Megálmodta a szót, ezt a suta, merev jelet.

Megálmodta a boldogságot, melyben részünk volt, vagy most azt képzeljük, hogy részünk volt.

Megálmodta Ur első reggelét.

Megálmodta az iránytű titokzatos szeretetét.

Megálmodta ama norvég hajóorrot és ama portugál hajóorrot.

Megálmodta az etikát és annak a mindenkinél különösebb embernek a metaforáit, aki egy este kereszthalált halt.

Megálmodta a bürök ízét, amit Szókratész nyelve érzett.

Megálmodta a két fura testvért, a visszhangot és a tükröt.

Megálmodta a könyvet, ezt a tükröt, mely mindig más és más arcát mutatja.

Megálmodta a tükröt, amelyben Francisco López Merino és a képmása utolszor látta egymást.

Megálmodta a teret.

Megálmodta a zenét, amely nélkülözni tudja a teret.

Megálmodta a szó művészetét, amely még a zenénél is megmagyarázhatatlanabb, mert magában foglalja a zenét.

Megálmodta a negyedik dimenziót s a benne lévő páratlan faunát.

Megálmodta a homokszemek számat.

Megálmodta a transzfinit számokat, amelyekhez számolással nem jutni el.

Megálmodta az első embert, aki kihallotta Thor nevét a mennydörgésből.

Megálmodta Janus két arcát, melyek sosem látják egymást.

Megálmodta a holdat és a holdon járt két embert.

Megálmodta a kutat és az ingát.

Megálmodta Walt Whitmant, aki elhatározta, hogy minden emberrel azonos lesz, mint Spinoza istene.

Megálmodta a jázmint, mely nem tudhatja, hogy álmodnak róla.

Megálmodta a hangyák nemzedékeit és a királyok nemzedékeit.

Megálmodta azt az irdatlan hálót, amelyet a világ összes pókja fon.

Megálmodta az ekét és a kalapácsot, a rákot és a rózsát, az álmatlanság harangszavát és a sakkot.

Megálmodta a felsorolást, amit a tudósok kaotikusnak neveznek, pedig az valójában kozmikus, hisz minden dolgot titkos szálak kötnek össze.

Megálmodta a nagymamámat, Frances Haslamot, oda, a juníni helyőrségbe, a pusztai lándzsák közelébe, ahol a Bibliá-t és Dickenst bújta.

Megálmodta, hogy csata közben énekelnek a tatárok.

Megálmodta Hokuszai kezét, amint épp vonalat húz, melyből mindjárt hullám lesz.

Megálmodta Yorickot, aki örökre élni fog a képzelet szülte Hamlet szavaiban.

Megálmodta az archetípusokat.

Megálmodta, hogy valamennyi nyár idején, avagy a nyarakat megelőző égbolton egyetlen rózsa létezik.

Megálmodta a halottaid arcát, akik most már fakó fényképek.

Megálmodta Uxmal első reggelét.

Megálmodta az árnyék hatását.

Megálmodta Théba száz kapuját.

Megálmodta a labirintus fordulóit.

Megálmodta Róma titkos nevét, tehát igazi védőfalát.

Megálmodta a tükrök életét.

Megálmodta a jeleket, amelyeket majd az ülő írnok rajzol.

Megálmodta a gömböket rejtő elefántcsont gömböt.

Megálmodta a kaleidoszkópot, az unatkozó betegek és gyermekek játékát.

Megálmodta a sivatagot.

Megálmodta a leselkedő hajnalt.

Megálmodta a Gangeszt és a Temzét, a víz két nevét.

Megálmodta a térképeket, amelyeket Odüsszeusz nem értett volna meg.

Megálmodta Nagy Sándort.

Megálmodta a Paradicsom falát, amely feltartóztatta Nagy Sándort.

Megálmodta a tengert és a könnycseppet.

Megálmodta a kristályt.

Megálmodta, hogy Valaki álmodja.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

minimap