Borges, Jorge Luis: All our yesterdays (All our yesterdays Magyar nyelven)

Quiero saber de quién es mi pasado.

¿De cuál de los que fui? ¿Del ginebrino

que trazó algún hexámetro latino

que los lustrales años han borrado?

¿Es de aquel niño que buscó en la entera

biblioteca del padre las puntuales

curvaturas del mapa y las ferales

formas que son el tigre y la pantera?

¿O de aquel otro que empujó una puerta

detrás de la que un hombre se moría

para siempre, y besó en el blanco día

la cara que se va y la cara muerta?

Soy los que ya no son. Inútilmente

soy en la tarde esa perdida gente.

Tudni szeretném, ki hordozza múltam,

azok közül, kik én voltam. A genfi,

ki latin hexaméterét elemzi,

a tisztító évek sodrába hulltan?

Vagy a kisfiú, ki könyveken ámult

apja könyvtárában, sok tarka atlasz

domborzatán, s ama vad és hatalmas

formán, ami a tigris és a párduc?

Vagy a másik, ki egy ajtón kopogtat,

amely mögött valaki halni készen

fekszik, s megcsókolja a fénytörésben

a haldokló arcot s a már halottat?

Mindaz vagyok, ki már nincs. Elveszetten,

ez elveszett nép vagyok itt ez esten.