Borges, Jorge Luis: Krisztus a kereszten (Cristo en la cruz Magyar nyelven)
|
Cristo en la cruz (Spanyol)Cristo en la cruz. Los pies tocan la tierra. Los tres maderos son de igual altura. Cristo no está en el medio. Es el tercero. La negra barba pende sobre el pecho. El rostro no es el rostro de las láminas. Es áspero y judío. No lo veo y seguiré buscándolo hasta el día último de mis pasos por la tierra. El hombre quebrantado sufre y calla. La corona de espinas lo lastima. No lo alcanza la befa de la plebe que ha visto su agonía tantas veces. La suya o la de otro. Da lo mismo. Cristo en la cruz. Desordenadamente piensa en el reino que tal vez lo espera, piensa en una mujer que no fue suya. No le está dado ver la teología, la indescifrable Trinidad, los gnósticos, las catedrales, la navaja de Occam, la púrpura, la mitra, la liturgia, la conversión de Guthrum por la espada, la inquisición, la sangre de los mártires, las atroces Cruzadas, Juana de Arco, el Vaticano que bendice ejércitos. Sabe que no es un dios y que es un hombre que muere con el día. No le importa. Le importa el duro hierro con los clavos. No es un romano. No es un griego. Gime. Nos ha dejado espléndidas metáforas y una doctrina del perdón que puede anular el pasado. (Esa sentencia la escribió un irlandés en una cárcel.) El alma busca el fin, apresurada. Ha oscurecido un poco. Ya se ha muerto. Anda una mosca por la carne quieta. ¿De qué puede servirme que aquel hombre haya sufrido, si yo sufro ahora?
|
Krisztus a kereszten (Magyar)Krisztus a kereszten. Leér a lába. A három kereszt egyforma magas. Nem középen van. Ő a harmadik. Fekete szakálla mellére lóg. Az arca más, mint a metszeteken. Durva, zsidós. Nem látom, de amíg a lábam még e föld porát tapossa, egy percre sem szűnök meg őt keresni. A megtört ember szenved, szót se szól. Karistolja a töviskoszorú. Nem is hallja a gúnyos csőcseléket, mely oly sokszor látta agóniáját. Az övét vagy másét. Nem érdekes. Krisztus a kereszten. Csapongva gondol a királyságra, amely vár talán rá, s egy nőre, aki nem volt az övé. Szeme előtt a kibetűzhetetlen Szentháromság, a teológia, gnosztikusok, katedrálisok, Occam borotvája, a liturgia, mitra s bíborpalást, Gudrún kard általi megtérése, keresztes háborúk, Jeanne d'Arc, Inkvizíció, vértanúk s a hadakat megáldó Vatikán - mindez nem tárul fel. Tudja: nem isten, csak haldokló ember. Nem ez a fontos. A fontos a szögek kemény vasa. Nem görög. Nem római. Nyöszörög. Ragyogó metaforákat hagyott ránk és a megbocsátás tanát, amely megszüntetheti a múltat. (Egy ír egy várbörtön mélyén fogalmazott így.) Kikívánkozik a testből a lélek. Lassacskán besötétedik. Halott. Egy légy köröz az ernyedt hús fölött. Mire jó énnekem, hogy szenvedett az az ember, ha én is szenvedek most?
Kyotó, 1984
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
