Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Borges, Jorge Luis: Prédikátor könyve 1, 9 (Eclesiastés, 1, 9 Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja
Kányádi Sándor portréja

Vissza a fordító lapjára

Eclesiastés, 1, 9 (Spanyol)

Si me paso la mano por la frente,

si acaricio los lomos de los libros,

si reconozco el Libro de las Noches,

si hago girar la terca cerradura,

si me demoro en el umbral incierto,

si el dolor increíble me anonada,

si recuerdo la Máquina del Tiempo,

si recuerdo el tapiz del unicornio,

si cambio de postura mientras duermo,

si la memoria me devuelve un verso,

repito lo cumplido innumerables

veces en mi camino señalado.

No puedo ejecutar un acto nuevo,

tejo y torno a tejer la misma fábula,

repito un repetido endecasílabo,

digo lo que los otros me dijeron,

siento las mismas cosas en la misma

hora del día o de la abstracta noche.

Cada noche la misma pesadilla,

cada noche el rigor del laberinto.

Soy la fatiga de un espejo inmóvil

o el polvo de un museo.

Sólo una cosa no gustada espero,

una dádiva, un oro de la sombra,

esa virgen, la muerte. (El castellano

permite esta metáfora.)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poeticous.com

Prédikátor könyve 1, 9 (Magyar)

Ha kezem homlokomhoz közelítem,

ha simogatom a könyvek gerincét,

ha az Éjszaka Könyvével gyötrődöm,

ha a kulcsot a zárban elfordítom,

ha a tétova küszöbön időzöm,

ha kimondhatatlan fájdalom szaggat,

ha az Idő Gépezetén tűnődöm,

ha az unikornis szőnyegére emlékszem,

ha alvás közben helyzetet cserélek,

ha egy verset emlékeimből fölidézek,

jól kitaposott utamat ismétlem,

a már számtalanszor megjártat.

Nem tudok semmi újat kitalálni,

egyazon mesét szövök újra s újra,

ismétlem az ismételt tizenegyest,

mondom, amit már mások is elmondtak,

ugyanazt érzem a nappalok egyazon

óráiban s az absztrakt éjszakában.

Minden éjjel ugyanaz a rémálom,

minden éjjel a rideg labirintus.

Egy mozdulatlan tükör fáradsága

vagyok, egy múzeumi porszem.

Csak egy nem ízlelt valamit várok még,

egy ajándékot, az árnyék aranyát,

azt a szüzet, a halált. (A spanyol nyelv

megengedi ezt a metaforát.)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

minimap