Borges, Jorge Luis: A vak (El ciego Magyar nyelven)

A Mariana Grondona

Lo han despojado del diverso mundo,

de los rostros, que son lo que eran antes

De las cercanas calles, hoy distantes,

y del cóncavo azul, ayer profundo.

De los libros le queda lo que deja

la memoria, esa forma del olvido

que retiene el formato, no el sentido,

y que los meros títulos refleja.

El desnivel acecha. Cada paso

puede ser la caída.Soy el lento

prisionero de un tiempo soñoliento

que no marca su aurora ni su ocaso.

Es de noche. No hay otros. Con el verso

debo labrar mi insípido universo.

Mariana Grondonának

Elzártak a földi sokféleségtől,

az arcoktól, mik tán még itt maradtak,

a szomszéd utcáktól, mik messze vannak,

a homorú, rég oly mélységes égtől.

A könyvekből az marad, mit az emlék,

ez a másforma feledés megóvott,

mely forma csak, tartalma elmosódott,

és nem őriz mást, csak a puszta címkét.

Minden gödör rám les. Ha lépek egyet,

már esés fenyeget. Egy álmatagra

vált időnek lettem mihaszna rabja,

kit hajnal, alkony többé nem kecsegtet.

Éjszaka van. Nincs senki más. A versben

kell, hogy sivár világom megteremtsem.