Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: A gaucsó (El gaucho Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja
Imreh András portréja

Vissza a fordító lapjára

El gaucho (Spanyol)

Hijo de algún confín de la llanura

Abierta, elemental, casi secreta,

Tiraba el firme lazo que sujeta

Al firme toro de cerviz oscura.

 

Se batió con el indio y con el godo,

Murió en reyertas de baraja y taba;

Dio su vida a la patria, que ignoraba,

Y así perdiendo, fue perdiendo todo.

 

Hoy es polvo de tiempo y de planeta;

Nombres no quedan, pero el nombre dura.

Fue tantos otros y hoy es una quieta

Pieza que mueve la literatura.

 

Fue el matrero, el sargento y la partida.

Fue el que cruzó la heroica cordillera.

Fue soldado de Urquiza o de Rivera,

Lo mismo da. Fue el que mató a Laprida.

 

Dios le quedaba lejos. Profesaron

La antigua fe del hierro y del coraje,

Que no consiente súplicas ni gaje.

Por esa fe murieron y mataron.

 

En los azares de la montonera

Murió por el color de una divisa;

Fue el que no pidió nada, ni siquiera

La gloria, que es estrépito y ceniza.

 

Fue el hombre gris que, oscuro en la pausada

Penumbra del galpón, sueña y matea,

Mientras en el oriente ya clarea

La luz de la desierta madrugada.

 

Nunca dijo: soy gaucho. Fue su suerte

No imaginar la suerte de los otros.

No menos ignorante que nosotros,

No menos solitario, entró en la muerte.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.cancioneros.com

A gaucsó (Magyar)

Már-már titokzatos, elemi, tág

síkságról jött, a hetedik határból,

masszív lasszója lenyűgözte bárhol

a sötét nyakszirtű, masszív bikát.

 

Küzdött a spanyollal, az indiánnal,

kártyázás, kockázás közben megölték;

harcolt valami zavaros hazáért,

s veszítvén mindent elvesztett, ezáltal.

 

Most az idő és a bolygók pora;

nevek nem maradnak, de él a név.

Eleven sokaság volt valaha,

mára megdermedt irodalmi kép.

 

Őrmester volt, önkéntes, bandita.

Átjutott az Andok túloldalára.

Urquiza vagy Rivera katonája -

mindegy. Keze által halt Laprida.

 

Istent nem ismert. Ősrégi hitüknek

alapja a virtus volt és a kés.

Nem kértek kegyelmet, sem fizetést;

és ezért a hitükért haltak, öltek.

 

Egy rangjelzés színe okozta vesztét

a felkelők között, rajtaütéskor;

nem tartott ő igényt semmire sem, még

a dicsőségre sem, mely lárma és por.

 

A fészer kimért homályában ő

álmodozik és teázik sötéten,

miközben Keleten, a szürke égen

a puszta hajnal fénye egyre nő.

 

Nem mondta: "gaucsó vagyok." Nem kívánta

mások sorsát, bár ő volt legalul.

Nálunk nem kevésbé tudatlanul

és magányosan lépett a halálba.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

Kapcsolódó videók


minimap