Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: El hilo de la fábula

Borges, Jorge Luis portréja

El hilo de la fábula (Spanyol)

El hilo que la mano de Ariadna dejó en la mano de Teseo (en la otra estaba la espada) para que éste se ahondara en el laberinto y descubriera el centro, el hombre con cabeza de toro o, como quiere Dante, el toro con cabeza de hombre, y le diera muerte y pudiera, ya ejecutada la proeza, destejer las redes de piedra y volver a ella, a su amor. Las cosas ocurrieron así.

Teseo no podía saber que del otro lado del laberinto estab el otro laberinto, el del tiempo, y que en algún lugar prefijado estaba Medea.

El hilo se ha perdido; el laberinto se ha perdido también. Ahora ni siquiera sabemos si nos rodea un laberinto, un secreto cosmos, o un caos azaroso. Nuestro hermoso deber es imaginar que hay un laberinto y un hilo. Nunca daremos con el hilo; acaso lo encontramos y lo perdemos en un acto de fe, en una cadencia, en el sueño, en las palabras que se llaman filosofía o en la mera y sencilla felicidad.

 

Cnossos, 1984



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://303.hecate.com.ar

A történet fonala (Magyar)

Az a fonal, amely Ariadné kezéből került Thészeusz kezébe (a másikban kard volt), hogy bemerészkedjék a labirintusba és ráleljen a középpontra, a bikafejű emberre, vagy, Dante szerint, az emberfejű bikára, aztán megölje, és a hőstett bevégzése után felfejtve a kőháló csomóit, visszatérjen hozzá, a szerelméhez.

Így történtek a dolgok. Thészeusz nem tudhatta, hogy a labirintuson túl egy másik labirintus áll, az idő, és hogy egy előre meghatározott helyen áll Médeia.

Eltűnt a fonal; eltűnt a labirintus is. Most már azt sem tudjuk, hogy labirintus, titokzatos kozmosz vagy végzetes káosz vesz-e bennünket körül. Az a szép feladatunk, hogy elképzeljük, hogy van labirintus és van fonal. Sosem fogjuk megtalálni a fonalat; talán megleljük, de elveszítjük egy hitvallásban, egy ritmusban, egy álomban, a filozófiának nevezett szavakban vagy a puszta, egyszerű boldogságban.

 

Knósszosz, 1984



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

Kapcsolódó videók


minimap