Borges, Jorge Luis: A tigrisek aranya (El oro de los tigres Magyar nyelven)

Hasta la hora del ocaso amarillo

Cuántas veces habré mirado

Al poderoso tigre de Bengala

Ir y venir por el predestinado camino

Detrás de los barrotes de hierro,

Sin sospechar que eran su cárcel.

Después vendrían otros tigres,

El tigre de fuego de Blake;

Después vendrían otros oros,

El metal amoroso que era Zeus,

El anillo que cada nueve noches

Engendra nueve anillos y estos, nueve,

Y no hay un fin.

Con los años fueron dejándome

Los otros hermosos colores

Y ahora sólo me quedan

La vaga luz, la inextricable sombra

Y el oro del principio.

Oh ponientes, oh tigres, oh fulgores

Del mito y de la épica,

Oh un oro más precioso, tu cabello

Que ansían estas manos.

Amíg eljön a sárga alkonyat,

hányszor fogom bámulni még

Bengália hatalmas tigrisét,

ahogy kiszabott útján föl-le jár

a vasrácsok között,

nem is sejtve, hogy ez a börtöne.

Aztán jönnek majd más tigrisek,

Blake égő tigrise,

aztán jönnek más aranyak,

a szerelmetes fém, amely Zeusz volt,

a gyűrű, mely kilencednapra mindig

kilenc újat szül, s mind újabb kilencet

s ez így megy szakadatlan.

Az évekkel egytől egyig

elhagytak engem a gyönyörű színek,

már nem maradt más,

csak a derengő fény, a konok árnyak

s a kezdet aranya.

Ó, mítoszok és époszok

napnyugtái, tigrisei, csodái,

s ó, még drágább arany, a te hajad,

amely után úgy sóvárog kezem.

East Lansing, 1972