El otro tigre (Spanyol)
And the craft createth a semblance.
(Morris: Sigurd the Volsung (1876))
Pienso en un tigre. La penumbra exalta La vasta Biblioteca laboriosa Y parece alejar los anaqueles; Fuerte, inocente, ensangrentado y nuevo, él irá por su selva y su mañana Y marcará su rastro en la limosa Margen de un río cuyo nombre ignora (En su mundo no hay nombres ni pasado Ni porvenir, sólo un instante cierto.) Y salvará las bárbaras distancias Y husmeará en el trenzado laberinto De los olores el olor del alba Y el olor deleitable del venado; Entre las rayas del bambú descifro, Sus rayas y presiento la osatura Baja la piel espléndida que vibra. En vano se interponen los convexos Mares y los desiertos del planeta; Desde esta casa de un remoto puerto De América del Sur, te sigo y sueño, Oh tigre de las márgenes del Ganges.
Cunde la tarde en mi alma y reflexiono Que el tigre vocativo de mi verso Es un tigre de símbolos y sombras, Una serie de tropos literarios Y de memorias de la enciclopedia Y no el tigre fatal, la aciaga joya Que, bajo el sol o la diversa luna, Va cumpliendo en Sumatra o en Bengala Su rutina de amor, de ocio y de muerte. Al tigre de los simbolos he opuesto El verdadero, el de caliente sangre, El que diezma la tribu de los búfalos Y hoy, 3 de agosto del 59, Alarga en la pradera una pausada Sombra, pero ya el hecho de nombrarlo Y de conjeturar su circunstancia Lo hace ficción del arte y no criatura Viviente de las que andan por la tierra.
Un tercer tigre buscaremos. Éste Será como los otros una forma De mi sueño, un sistema de palabras Humanas y no el tigre vertebrado Que, más allá de las mitologías, Pisa la tierra. Bien lo sé, pero algo Me impone esta aventura indefinida, Insensata y antigua, y persevero En buscar por el tiempo de la tarde El otro tigre, el que no está en el verso.
|
A másik tigris (Magyar)
And the craft that createth a semblance.
(Morris: Sigurd The Volsung (1876)) Egy tigrisre gondolok. Félhomályban, szinte eksztázisban nyüzsög a Könyvtár, és úgy tűnik távolodnak a polcok; erős lesz, ártatlan, vérmocskos és új, saját reggelén saját erdejében otthagyja majd nyomát az általa névről nem ismert folyópart sarában. (Az ő világában nincs név, se múlt, se jövő, csak egy biztos pillanat.) Barbár távolságokat jár be majd, s a szagok fonott labirintusában a pirkadat szagát megszimatolja és elbódul a szarvas illatától; a bambuszszálak közt kivehetőek a csíkok, csontozatát is megérzem a ragyogó, vibráló bőr alatt. Hiába hát a konvex tengerek s a bolygó minden sivataga köztünk; e házból, egy dél-amerikai, félreeső kikötőből követlek és álmodlak, oh, Gangesz-parti tigris. Nő lelkemben a délután, s azon tűnődöm, hogy versbéli tigrisem csupán árnyéktigris, szimbolikus, irodalmi képek sorozata, lexikonok reminiszcenciája, nem a végzetes remekmű, a tigris, mely Szumátra vagy Bengália napja vagy változó holdja alatt betölti henyélés-, szerelem-, s halál-rutinját. A jelképessel szembeállítottam a valódi, a melegvérű tigrist, a bölénycsordákat tizedelőt, és ma, '59 augusztusában, kimért árnyék nyúlik el a mezőn, de már puszta megnevezése és körülményei feltételezése száműzi a fikció terepére az e földi, hús-vér lények közül. A harmadik tigrist keressük. Ez, akár a másik kettő, testet öltött álmom, emberi szavak rendszere, nem a gerinces, mitológiákon túli, földi tigris. Mindezt tudom jól, de valami rám kényszeríti ezt az értelmetlen, meghatározhatatlan, ősi kalandot, s állhatatosan kutatom a délután idejében a másikat, a nem versbéli tigrist.
Feltöltő | Sebestyén Péter |
Kiadó | Európa |
Az idézet forrása | Jorge Luis Borges - A homály dicsérete |
Megjelenés ideje | 2000 |
|