Borges, Jorge Luis: Elegía
|
Elegía (Spanyol)Sin que nadie lo sepa, ni el espejo, ha llorado unas lágrimas humanas. No puede sospechar que conmemoran todas las cosas que merecen lágrimas: la hermosura de Helena, que no ha visto, el río irreparable de los años, la mano de Jesús en el madero de Roma, la ceniza de Cartago, el ruiseñor del húngaro y del persa, la breve dicha y la ansiedad que aguarda, de marfil y de música Virgilio, que cantó los trabajos de la espada, las configuraciones de las nubes de cada nuevo y singular ocaso y la mañana que será la tarde. Del otro lado de la puerta un hombre hecho de soledad, de amor, de tiempo, acaba de llorar en Buenos Aires todas las cosas.
|
Elégia (Magyar)Senki se tud róla, még a tükör se, hogy elsírt jó néhány emberi könnyet. Nem hiszi, hogy számba vett volna mindent, ami méltó arra, hogy megsirassák: Heléna szépségét, mit sose látott, az évek jóvátehetetlen árját, Jézus kezét a római keresztfán és Karthágó elhamvadt romjait, a magyar és a perzsa csalogányát, a kurta üdvöt és hosszú szorongást, mit Vergilius ivorból s zenéből szűrt ki, a fegyverek dolgát dalolva, a felhők szüntelen átváltozását külön-külön minden új alkonyatban, és a reggelt, amelyből este lesz. Egy magányból, időből s szerelemből gyúrt ember az ajtó túloldalán Buenos Airesben elsiratott mindent e földön.
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
