Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Elégia (Elegía Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja

Elegía (Spanyol)

Sin que nadie lo sepa, ni el espejo,

ha llorado unas lágrimas humanas.

No puede sospechar que conmemoran

todas las cosas que merecen lágrimas:

la hermosura de Helena, que no ha visto,

el río irreparable de los años,

la mano de Jesús en el madero

de Roma, la ceniza de Cartago,

el ruiseñor del húngaro y del persa,

la breve dicha y la ansiedad que aguarda,

de marfil y de música Virgilio,

que cantó los trabajos de la espada,

las configuraciones de las nubes

de cada nuevo y singular ocaso

y la mañana que será la tarde.

Del otro lado de la puerta un hombre

hecho de soledad, de amor, de tiempo,

acaba de llorar en Buenos Aires

todas las cosas.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nieblaeterna.blogspot.hu

Elégia (Magyar)

Senki se tud róla, még a tükör se,

hogy elsírt jó néhány emberi könnyet.

Nem hiszi, hogy számba vett volna mindent,

ami méltó arra, hogy megsirassák:

Heléna szépségét, mit sose látott,

az évek jóvátehetetlen árját,

Jézus kezét a római keresztfán

és Karthágó elhamvadt romjait,

a magyar és a perzsa csalogányát,

a kurta üdvöt és hosszú szorongást,

mit Vergilius ivorból s zenéből

szűrt ki, a fegyverek dolgát dalolva,

a felhők szüntelen átváltozását

külön-külön minden új alkonyatban,

és a reggelt, amelyből este lesz.

Egy magányból, időből s szerelemből

gyúrt ember az ajtó túloldalán

Buenos Airesben elsiratott

mindent e földön.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

minimap