Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Elegía (Abramowicz)

Borges, Jorge Luis portréja

Elegía (Abramowicz) (Spanyol)

Tuyo es ahora, Abramowicz*, el singular sabor de la muerte, a nadie negado, que me será ofrecido en esta casa o del otro lado del mar, a orillas de tu Ródano, que fluye fatalmente como si fuera ese otro y más antiguo Ródano, el Tiempo. Tuya será también la certidumbre de que el Tiempo se olvida de sus ayeres y de que nada es irreparable o la contraria certidumbre de que los días nada pueden borrar y de que no hay un acto, o un sueño, que no proyecte una sombra infinita. Ginebra te creía un hombre de leyes, un hombre de dictámenes y de causas, pero en cada palabra, en cada silencio, eras un poeta.

Acaso estás hojeando en este momento los muy diversos libros que no escribiste pero que prefijabas y descartabas y que para nosotros te justifican y de algún modo son. Durante la primera guerra, mientras se mataban los hombres, soñamos los dos sueños que se llamaron Laforgue y Baudelaire. Descubrimos las cosas que descubren todos los jóvenes: el ignorante amor, la ironía, el anhelo de ser Raskolnikov o el principe Hamlet, las palabras y los ponientes. Las generaciones de Israel estaban en ti cuando me dijiste sonriendo: Je suis tres fatigué. j'ai quatre mille ans. Esto ocurrió en la Tierra; vano es conjeturar la edad que tendrás en el cielo.

No sé si todavía eres alguien, no sé si estás oyéndome.

 

*Maurice Abramowicz - Abogado, escritor y poeta de origen judío-polaco. Borges lo conoció en Ginebra en 1914, mientras estudiaba en el Collège Calvin. Dos años menor que Borges, lo inició en la lectura de Rimbaud y mantuvo correspondencia con él sobre temas literarios. En Tres versiones de Judas (Ficciones, 1944), Borges atribuye a su amigo un comentario apócrifo sobre Nils Runeberg. En Los conjurados, su último libro, le dedica una página titulada Abramowicz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.southerncrossreview.org

Elégia (Abramowicz) (Magyar)

A tiéd most, Abramowicz, a halál mindenki számára hozzáférhető, különös íze, amit nekem ebben a házban lesz módom megtapasztalni, vagy a tengeren túl, Rhône-od partján, amely olyan végzetesen folyik, minta csak ez a másik, ősibb Rhône volna, az Idő. A tiéd lesz a bizonyosság is, hogy az Idő megfeledkezik saját tegnapjairól és semmi nem pótolhatatlan, vagy az ezzel ellentétes bizonyosság, hogy a napok semmit sem tudnak eltörölni és nincs egyetlen tett, egyetlen álom sem, amelynek árnyéka ne lenne végtelen. Genfben jogászként, szakértői vélemények és perek embereként tartottak számon, ám te minden szavadban, minden csendedben költő voltál.

Talán ebben a pillanatban éppen különböző könyveidet lapozgatod, amelyeket ugyan nem írtál meg, de részletesen elterveztél, s amelyek számunkra téged igazolnak, és - bizonyos értelemben - léteznek. Az első háború alatt, miközben az emberek egymást gyilkolták, mi ketten a Laforgue és a Baudelaire nevű álmokat álmodtuk. Felfedeztük mindazt, amit a fiatalok fedezhetnek fel: a tudatlan szerelmet, az iróniát, a vágyat, hogy Raszkolnyikov vagy Hamlet herceg lehessünk, a szavakat és a naplementéket. Izrael nemzedékei beszéltek belőled, amikor mosolyogva így szóltál hozzám: Je suis très fatigué. J'ai quatre mille ans. Mindez a Földön történt; hasztalan találgatnánk mennybeli éveid számát.

Nem tudom, vagy-e még valaki, nem tudom, hallasz-e engem.

 

Buenos Aires, 1984. január 14.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

minimap