Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Utcasarkok (Esquinas Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja

Vissza a fordító lapjára

Esquinas (Spanyol)

Aquí habrá la figura de una esquina cualquiera de Buenos Aires. No me dirán cuál es. Puede ser la de Charcas y Maipú, la de mi propia casa; la imagino abarrotada por mis fantasmas, inextricablemente entrando y saliendo y atravesándose. Puede ser la de enfrente, donde hay ahora un alto edificio con rampas, y antes, un largo conventillo con macetas de flores en el balcón, y antes una casa que ignoro y, en el tiempo de Rosas, un rancho, con la vereda de ladrillo y la calle de tierra. Puede ser la de ese jardín que fue tu paraíso. Puede ser la de una confitería del Once, donde Macedonio Fernández, tan temeroso de la muerte, nos explicaba que morir es lo más trivial que puede sucedemos. Puede ser la de aquella biblioteca de Almagro Sur, donde me fue revelado León Bloy. Puede ser una esquina sin ochava, de las pocas que quedan. Puede ser la de aquella casa a la que María Kodama y yo trajimos una cesta de mimbre con una leve gata abisinia que se llamaba Odín y que había cruzado el Océano. Puede ser la de un árbol que nunca sabrá que es un árbol y que nos prodiga su sombra. Puede ser una de las tantas que vio por última vez Leandro Alem, antes del carruaje cerrado y del balazo que bastó. Puede ser la de aquella librería en la que descubrí, a lo largo del tiempo, dos historias de la filosofía china. Puede ser la de Esmeralda y Lavalle, donde murió Estanislao del Campo. Puede ser cada una de las que forman el desparramado tablero. Puede ser casi todas y es así el no visto arquetipo.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://files.wordpress

Utcasarkok (Magyar)

Itt lesz majd egy tetszőleges Buenos Aires-i utcasarok képe. Nem mondják meg, hogy melyik. Lehet, hogy a Charcas-Maipú sarok, lehet, hogy a saját házamé; úgy képzelem, hogy telis-tele van a látomásaimmal, mert azok kibogozhatatlanul jönnek, mennek s keresztezik egymást. Lehet, hogy a szemközti sarok, ahol most egy rámpás, magas épület áll, korábban meg egy hosszú bérház állt (az erkélyeit virágcserepek díszítették), korábban meg egy másik ház, amiről semmit sem tudok, Rosas idején pedig egy viskó, előtte téglajárda és földút. Lehet, hogy az a sarok, ahol egykori édened, a kert volt. Lehet, hogy az, ahol az Once egyik cukrászdája van, amelyben a haláltól rettegő Macedonio Fernández azt magyarázta, hogy a halálnál banálisabb dolog nem is történhet velünk. Lehet, hogy az az Almagro Sur-i könyvtár előtti sarok, amelyben fel-tárult előttem Leon Bloy. Lehet, hogy a még megmaradt lekerekítetlen sarkok egyike. Lehet, hogy annál az épületnél van, ahova María Kodamával elvittünk egyszer egy fonott kosárban egy aprócska abesszin cicát, aki Odin névre hallgatott, és egyszer már átkelt az Óceánon. Lehet, hogy egy fa van azon a sarkon, de sosem tudja meg, hogy fa, és árnyékával kényeztet bennünket. Lehet, hogy egyike annak a sok utcasaroknak, amelyeket Leandro Alem utoljára látott, mielőtt rázárták a kocsiajtót, és egyetlen lövéssel leterítették. Lehet, hogy az a könyvesbolt van ott, amelyben az idők során két kínai irodalomtörténetet fedeztem fel. Lehet, hogy az Esmeralda-Lavalle sarok, ahol Estanislao del Campo halt meg. A megnyújtott sakktáblát alkotó kockák bármelyikén lehet. Szinte mindegyik lehet, ezért azonos a sosem látott archetípussal.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

minimap