Borges, Jorge Luis: Everness

Sólo una cosa no hay. Es el olvido.

Dios, que salva el metal, salva la escoria

y cifra en Su profética memoria

las lunas que serán y las que han sido.

Ya todo está. Los miles de reflejos

que entre los dos crepúsculos del día

tu rostro fue dejando en los espejos

y los que irá dejando todavía.

Y todo es una parte del diverso

cristal de esa memoria, el universo;

no tienen fin sus arduos corredores

y las puertas se cierran a tu paso;

sólo del otro lado del ocaso

verás los Arquetipos y Esplendores.

Nemlétező csak egy van. A felejtés.

Az Isten gondol érccel és salakkal,

prófétai Emlékezete nem csal,

a múlt s jövendő holdja Abban elfér.

Leltára teljes. Arcodból a tükröd,

mit két alkony közt ezer változatban

mutatott tegnap, s holnap visszatükröz,

megőrződik híven és változatlan.

Memóriája más-más üvegében

a mindenség látszik részben-egészben.

Keserves folyosói folytatódnak,

kapui sorra zárulnak előtted;

az alkony másik oldalát keresd meg,

az Őstípust s a Fényt ott láthatod csak.