Borges, Jorge Luis: Inferno, V, 129
Inferno, V, 129 (Spanyol)Dejan caer el libro, porque ya saben que son las personas del libro. (Lo serán de otro, el máximo, pero eso qué puede importarles.) Ahora son Paolo y Francesca, no dos amigos que comparten el sabor de una fábula. Se miran con incrédula maravilla. Las manos no se tocan. Han descubierto el único tesoro; han encontrado al otro. No traicionan a Malatesta, porque la traición requiere un tercero y sólo existen ellos dos en el mundo. Son Paolo y Francesca y también la reina y su amante y todos los amantes que han sido desde aquel Adán y su Eva en el pasto del Paraíso. Un libro, un sueño les revela que son formas de un sueño que fue soñado en tierras de Bretaña. Otro libro hará que los hombres, sueños también, los sueñen.
|
A pokol, V, 129 (Magyar)Letéve immár kezükből a könyv, mert tudják, hogy ők maguk a szereplői. (Legfeljebb egy másikéi lehetnének, de törődnek is ők vele.) Ők most Paolo és Francesca. Nem két barát, aki megosztozik egy mese zamatán. Hitetlen ámulattal nézi egyik a másikat. Kezük se ér egymáshoz. Felfedezték az egyedüli kincset; rátaláltak egymásra. Nem csalták meg ők Malatestát, hisz a csalás egy harmadikat feltételez, de ők csak ketten léteznek e világon. Ők Paolo és Francesca, valamint a királynő és a szeretője és minden szeretők, akik valaha voltak ama Ádám és Éva óta a Paradicsom pázsitján. Egy könyv, egy álom feltárta előttük, hogy egy álom alakjai, amit Bretagne földjén álmodtak valaha. Egy másik könyvtől majd az emberek, maguk is álmok, őróluk fognak álmodozni.
|