Borges, Jorge Luis: Junio, 1968
|
Junio, 1968 (Spanyol)En la tarde de oro o en una serenidad cuyo símbolo podría ser la tarde de oro, el hombre dispone los libros en los anaqueles que aguardan y siente el pergamino, el cuero, la tela y el agrado que dan la previsión de un hábito y el establecimiento de un orden. Stevenson y el otro escocés, Andrew Lang, reanudarán aquí, de manera mágica, la lenta discusión que interrumpieron los mares y la muerte y a Reyes no le degradará ciertamente la cercanía de Virgilio. (Ordenar bibliotecas es ejercer, de un modo silencioso y modesto, el arte de la crítica.) El hombre que está ciego, sabe que ya no podrá descifrar los hermosos volúmenes que maneja y que no le ayudarán a escribir el libro que lo justificará ante los otros, pero la tarde que es acaso de oro sonríe ante el curioso destino y siente esa felicidad peculiar de las viejas cosas queridas.
|
1968. június (Magyar)Az arany alkonyatban, vagy ebben a nyugalomban, aminek jelképe tán az arany alkonyat, az ember könyveket rakosgat az üresen várakozó polcokra, érzi a pergamen, bőr és vászon szagát, és azt a jóérzést, amit már előre is nyújt a megszokás s a rend ahogy kialakul. Stevenson meg a másik skót, Andrew Lang itt folytatja majd varázslatosan a lassú vitát, amit félbeszakított a tenger és a halál, és Reyes is aligha tiltakozik Vergilius szomszédsága ellen. (A könyvtárrendezés a kritika egyfajta csendes és szerény művészete.) Az ember, aki nem lát, tudja, hogy sosem olvashatja többé a kezébe került gyönyörű köteteket, s nem segíthetnek neki már megírni a könyvet, mely igazolása lenne, de ezen a - talán - arany alkonyon rámosolyog rendhagyó végzetére, s azt a különös boldogságot érzi, ami a szeretett régi dolgokból árad.
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
