Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Boldogság (La dicha Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja

La dicha (Spanyol)

El que abraza a una mujer es Adán. La mujer es Eva.

Todo sucede por primera vez.

He visto una cosa blanca en el cielo. Me dicen que es la luna, pero qué puedo hacer con una palabra y con una mitología.

Los árboles me dan un poco de miedo. Son tan hermosos.

Los tranquilos animales se acercan para que yo les diga su nombre.

Los libros de la biblioteca no tienen letras. Cuando los abro surgen.

Al hojear el atlas proyecto la forma de Sumatra.

El que prende un fósforo en el oscuro está inventando el fuego.

En el espejo hay otro que acecha.

El que mira el mar ve a Inglaterra.

El que profiere un verso de Liliencron ha entrado en la batalla.

He soñado a Cartago y a las legiones que desolaron a Cartago.

He soñado la espada y la balanza.

Loado sea el amor en el que no hay poseedor ni poseída, pero los dos se entregan.

 

Loada sea la pesadilla, que nos revela que podemos crear el infierno.

El que desciende a un río desciende al Ganges.

El que mira un reloj de arena ve la disolución de un imperio.

El que juega con un puñal presagia la muerte de César.

El que duerme es todos los hombres.

En el desierto vi la joven Esfinge, que acaban de labrar.

Nada hay tan antiguo bajo el sol.

Todo sucede por primera vez, pero de un modo eterno.

El que lee mis palabras está inventándolas.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://bibliotecaignoria.blogspot.com

Boldogság (Magyar)

Aki a nőt megcsókolja, Ádám. A nő pedig Éva.

Minden először történik.

Valami fehéret láttam az égen. Azt mondják, a hold az, de mit kezdjek szavakkal és mitológiákkal.

Kicsit félek a fáktól. Olyan gyönyörűek.

A békés barmok elibém járulnak, hogy nevet adjak nekik.

A könyvtári könyvekben nincsenek betűk. Ki kell nyitnom őket, hogy előtűnjenek.

Az Atlasz lapjait forgatva én formálom meg Szumátra alakját.

Aki a sötétben gyufát gyújt, feltalálja a tüzet.

A tükörből valaki más néz vissza rám.

Aki a tengert nézi, meglátja Angliát.

Aki felmond egy Liliencron verset, csatába indul.

Én álmodtam meg Karthágót és a Karthágót feldúló légiókat.

Én álmodtam a kardot és a mérleget.

Dícsértessék a szerelem, amelyben nincs birtokló és birtokolt, mert mindkettő önként adja magát.

 

Dícsértessék a lázálom, mert megtudjuk tőle, hogy poklot is teremthetünk.

Aki a folyóhoz indul, a Gangeszhez indul.

Aki a homokórát nézi, egy birodalom pusztulását látja.

Aki tőrrel játszadozik, Caesar halálát jövendöli.

Aki alszik, olyan, mint minden ember.

A sivatagban láttam a frissen faragott ifjú Szfinxet.

Semmi sem olyan régi a nap alatt.

Minden először történik, de minden mindörökre.

E szavakat az találja ki, aki olvassa őket.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

minimap