Borges, Jorge Luis: Egy átvirrasztott éjszaka délen (La noche que en el sur lo velaron Magyar nyelven)
La noche que en el sur lo velaron (Spanyol)A Letizia Álvarez de Toledo ¿Y el muerto, el increíble?
|
Egy átvirrasztott éjszaka délen (Magyar) Leticia Álvarez de Toledónak Valakinek a halálakor - rejtély melynek nevét tudom de létezését meg nem foghatom - egy hajnalig tárva-nyitva álló ház a Délen, egy ismeretlen ház melyet már sosem láthatok viszont, de mely virrasztó fényeivel az álom e kései óráin rám vár ezen az estén, rossz éjszakáktól nyűtt falainak aprólékosan valóságos részleteivel. Ezen a halálterhes órán bandukolok az elemien emlékszerű kis utcákon, ezen az áradó éji időn, ahol életnek semmi hallható jele, csak egy-két környékbeli alak a kihúnyt kocsma előtt, s egy kósza fütty, mintha egyedül volna a világon. Várakozásteli lassú léptekkel érek a sarokra s a házhoz és a tiszta ajtóhoz amit keresek, komorságot erőltető arccal fogadnak a szüleimmel egyívású népek, de most ugyanaz a tisztünk az udvarra néző tisztaszobában, míg az éj hatalma az udvart összemossa az éjjel, és közömbös dolgokról beszélgetünk, mivel a tény megfellebbezhetetlen, s a tükörből levert argentin arcunk néz vissza, míg a közösen fogyasztott maté-teával töltjük az üres időt. Meghatnak ezek az apró bölcsességek amiket bármi veszteség kivált - néhány megszokott könyvé, egy kulcsé vagy egy testé, a többi közt -. Tudom, minden, bármily komor kiváltság csodaszámba megy, s kiváltképp ez, hogy részt vehetek e virrasztáson, körülülve őt, aki mit se tud erről: a Halottat, hogy elkísérjük és vigyázzuk halála ez első éjszakáján. (A virrasztástól elnyűttek az arcok; szemünk, mint egy Jézus, haldoklik a magasban.) És a halott, a hihetetlen? Lénye a tőle oly különböző virágok alatt, s halotti vendégszeretete hosszantartó emlékkel ajándékoz meg az időben, és tanulságos, déli kis utcákkal, hogy lassan kiérdemeljük őket, sötét szellőkkel a változó homlokzatokon s az éjszakával, mely felold a legfőbb szorongás, a valóság burjánzása alól.
|