Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Egy átvirrasztott éjszaka délen (La noche que en el sur lo velaron Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja

La noche que en el sur lo velaron (Spanyol)

A Letizia Álvarez de Toledo

Por el deceso de alguien
—misterio cuyo vacante nombre poseo y cuya realidad
no abarcamos-
hay hasta el alba una casa abierta en el Sur,
una ignorada casa que no estoy destinado a rever,
pero que me espera esta noche
con desvelada luz en las altas horas del sueño,
demacrada de malas noches, distinta,
minuciosa de realidad.

A su vigilia gravitada en muerte camino
por las noches elementales como recuerdos,
por el tiempo abundante de la noche,
sin más oíble vida
que los vagos hombres de barrio junto al apagado almacén
y algún silbido solo en el mundo

Lento el andar, en la prosesión de la espera,
llego a la cuadra y a la casa y a la sincera puerta que busco
y me reciben hombres obligados a la gravedad
que participaron de los años de mis mayores,
y nivelamos destinos en una pieza habilitada que mira al patio
—patio que está bajo el poder y en la integridad de la noche-
y decimos, porque la realidad es mayor, cosas indiferentes
y somos desganados y argentinos en el espejo
y el mate compartido mide horas vanas.

Me conmueven las menudas sabidurías
que en todo fallecimiento se pierden
—hábito de unos libros, de una llave, de un cuerpo entre los otros—.
Yo sé que todo privilegio, aunque oscuro, es de linaje de milagro
y mucho lo es el de participar en esta vigilia,
reunida alrededor de lo que no se sabe: del Muerto,
reunida para acompañar y guardar su primera noche en la muerte.

(El velorio gasta las caras;
los ojos se nos están muriendo en lo alto como Jesús.)

¿Y el muerto, el increíble?
Su realidad está bajo las flores diferentes de él
y su mortal hospitalidad nos dará
un recuerdo más para el tiempo
y sentenciosas calles del Sur para merecerlas despacio
y la noche que de la mayor congoja nos libra:
la prolijidad de lo real.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://spanishpoems.blogspot.hu

Egy átvirrasztott éjszaka délen (Magyar)

                  Leticia Álvarez de Toledónak

 Valakinek a halálakor
- rejtély melynek nevét tudom de létezését meg nem foghatom -
egy hajnalig tárva-nyitva álló ház a Délen,
egy ismeretlen ház melyet már sosem láthatok viszont,
de mely virrasztó fényeivel az álom e kései óráin
rám vár ezen az estén,
rossz éjszakáktól nyűtt falainak
aprólékosan valóságos részleteivel.
 
Ezen a halálterhes órán bandukolok
az elemien emlékszerű kis utcákon,
ezen az áradó éji időn,
ahol életnek semmi hallható jele,
csak egy-két környékbeli alak a kihúnyt kocsma előtt,
s egy kósza fütty, mintha egyedül volna a világon.
 
Várakozásteli lassú léptekkel
érek a sarokra s a házhoz és a tiszta ajtóhoz amit keresek,
komorságot erőltető arccal fogadnak
a szüleimmel egyívású népek,
de most ugyanaz a tisztünk az udvarra néző tisztaszobában,
míg az éj hatalma az udvart összemossa az éjjel,
és közömbös dolgokról beszélgetünk, mivel a tény megfellebbezhetetlen,
s a tükörből levert argentin arcunk néz vissza,
míg a közösen fogyasztott maté-teával töltjük az üres időt.
 
Meghatnak ezek az apró bölcsességek
amiket bármi veszteség kivált
- néhány megszokott könyvé, egy kulcsé vagy egy testé, a többi közt -.
Tudom, minden, bármily komor kiváltság csodaszámba megy,
s kiváltképp ez, hogy részt vehetek e virrasztáson,
körülülve őt, aki mit se tud erről: a Halottat,
hogy elkísérjük és vigyázzuk halála ez első éjszakáján.
 
(A virrasztástól elnyűttek az arcok;
szemünk, mint egy Jézus, haldoklik a magasban.)
 
És a halott, a hihetetlen?
Lénye a tőle oly különböző virágok alatt,
s halotti vendégszeretete
hosszantartó emlékkel ajándékoz meg az időben,
és tanulságos, déli kis utcákkal, hogy lassan kiérdemeljük őket,
sötét szellőkkel a változó homlokzatokon
s az éjszakával, mely felold a legfőbb szorongás,
a valóság burjánzása alól.


FeltöltőSebestyén Péter
KiadóEurópa
Az idézet forrásaJorge Luis Borges - A homály dicsérete

minimap