Borges, Jorge Luis: A rémálom (La pesadilla Magyar nyelven)

Sueño con un antiguo rey. De hierro

es la corona y muerta la mirada.

Ya no hay caras así. La firme espada

lo acatará, leal como su perro.

No sé si es de Nortumbria o de Noruega.

Sé que es del Norte. La cerrada y roja

barba le cubre el pecho. No me arroja

una mirada su mirada ciega.

¿De qué apagado espejo, de qué nave

de los mares que fueron su aventura,

habrá surgido el hombre gris y grave

que me impone su antaño y su amargura?

Sé que me sueña y que me juzga, erguido.

El día entra en la noche. No se ha ido.

Egy vaskoronás, semmibe meredt

tekintetű királyról álmodom.

Ilyen arc ma már nincs. Ragaszkodón

követi kardja, mint a hű ebek.

Hogy norvég vagy northumbriai, azt nem

tudom, csak hogy északi. Sűrű, rőt

szakáll lobog a nagy mellkas előtt.

Vak tekintete átsiklik felettem.

Miféle kilobbant tükör, milyen

hajó lehet az, ahonnan elém lép,

hogy szürkén és szigorúan nekem

szegezze múltját és keserűségét?

Rólam álmodik és ítélkezik.

Már este lett. Itt van. Még mindig itt.