Borges, Jorge Luis: A dolgok (Las cosas Magyar nyelven)

El bastón, las monedas, el llavero,

la dócil cerradura, las tardías

notas que no leerán los pocos días

que me quedan, los naipes y el tablero,

un libro y en sus páginas la ajada

violeta, monumento de una tarde

sin duda inolvidable y ya olvidada,

el rojo espejo occidental en que arde

una ilusoria aurora. ¡Cuántas cosas,

láminas, umbrales, atlas, copas, clavos,

nos sirven como tácitos esclavos,

ciegas y extrañamente sigilosas!

Durarán más allá de nuestro olvido;

no sabrán nunca que nos hemos ido.

Aprópénz, kulcskarika, sétapálca,

engedelmes zár és a kései

jegyzetek, miket megtekinteni

már nem marad időm, sakktábla, kártya,

gyűrött ibolya könyvlapok között:

egy feledhetetlen, elfeledett

délután emléke; a tükrözött,

vörösen izzó hajnali egek

csalóka visszfénye. Mennyi dolog -

reszelő, küszöb, atlasz, szeg, kupa,

hallgatag rabszolgák serény hada:

furán titokzatosak és vakok.

Túlélik majd minden földi nyomunk;

észre sem veszik, hogy már nem vagyunk.