Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Mexikó (México Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja
Somlyó György portréja

Vissza a fordító lapjára

México (Spanyol)

¡Cuántas cosas iguales! El jinete y el llano,

La tradición de espadas, la plata y la caoba,

El piadoso benjuí que sahúma la alcoba

Y ese latín venido a menos, el castellano.

 

¡Cuántas cosas distintas! Una mitología

De sangre que entretejen los hondos dioses muertos,

Los nopales que dan horror a los desiertos

Y el amor de una sombra que es anterior al día.

 

¡Cuántas cosas eternas! El patio que se llena

De lenta y leve luna que nadie ve, la ajada

Violeta entre las páginas de Nájera olvidada,

 

El golpe de la ola que regresa a la arena.

El hombre que en su lecho último se acomoda

para esperar la muerte. Quiere tenerla, toda.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://navegantesdelacruzdelsur

Mexikó (Magyar)

Milyen egyforma minden! A lovas és a síkság,

a hagyományos kardok, az ezüst, a kaóba,

a jámbor balzsamillat, szállván az alkovokba,

és közös spanyol nyelvünk, e lezüllött latinság.

 

Milyen másforma minden! A mélységekbe nézve

a régholt istenek, a véres mítoszok,

a sivatagban a szörny nopál-kaktuszok,

a verőfénynél inkább a homály kedvelése.

 

És milyen örök minden! A hold, a lassu, lenge,

nem látja senki se a patio felett,

a préselt ibolya Nájera elfeledt

 

lapjai közt, a hullám, ha kicsap a fövenyre.

S az ember, ki utolsó ágyán betelve várja,

hogy övé lesz, egészen az övé lesz halála.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

minimap