Borges, Jorge Luis: Az ezeregyéjszaka metaforái (Metáfora de las Mil y Una Noches Magyar nyelven)
Metáfora de las Mil y Una Noches (Spanyol)La primera metáfora es el río. Las grandes aguas. El cristal viviente Que guarda esas queridas maravillas Que fueron del Islam y que son tuyas Y mías hoy. El todopoderoso Talismán que también es un esclavo; El genio confinado en la vasija De cobre por el sello salomónico; El juramento de aquel rey que entrega Su reina de una noche a la justicia De la espada, la luna, que está sola; Las manos que se lavan con ceniza; Los viajes de Simbad, ese Odiseo Urgido por la sed de su aventura, No castigado por un dios; la lámpara; Los símbolos que anuncian a Rodrigo La conquista de España por los árabes; El simio que revela que es un hombre, Jugando al ajedrez; el rey leproso; Las altas caravanas; la montaña De piedra imán que hace estallar la nave; El jeque y la gacela; un orbe fluido De formas que varían como nubes, Sujetas al arbitrio del Destino O del Azar, que son la misma cosa: El mendigo que puede ser un ángel Y la caverna que se llama Sésamo. La segunda metáfora es la trama De un tapiz, que propone a la mirada Un caos de colores y de líneas Irresponsables, un azar y un vértigo, Pero un orden secreto lo gobierna. Como aquel otro sueño, el Universo, El Libro de las Noches está hecho De cifras tutelares y de hábitos: Los siete hermanos y los siete viajes, Los tres cadíes y los tres deseos De quien miró la Noche de las Noches, La negra cabellera enamorada En que el amante ve tres noches juntas, Los tres visires y los tres castigos, Y encima de las otras la primera Y última cifra del Señor; el Uno. La tercera metáfora es un sueño Agarenos y persas lo soñaron En los portales del velado Oriente O en vergeles que ahora son del polvo Y seguirán soñándolo los hombres Hasta el último fin de su jornada. Como en la paradoja del eleata, El sueño se disgrega en otro sueño Y ése en otro y en otros, que entretejen Ociosos un ocioso laberinto. En el libro está el Libro. Sin saberlo, La reina cuenta al rey la ya olvidada Historia de los dos. Arrebatados Por el tumulto de anteriores magias, No saben quiénes son. Siguen soñando. La cuarta es la metáfora de un mapa De esa región indefinida, el Tiempo, De cuanto miden las graduales sombras Y el perpetuo desgaste de los mármoles Y los pasos de las generaciones. Todo. La voz y el eco, lo que miran Las dos opuestas caras del Bifronte, Mundos de plata y mundos de oro rojo Y la larga vigilia de los astros. Dicen los árabes que nadie puede Leer hasta el fin el Libro de las Noches. Las Noches son el Tiempo, el que no duerme. Sigue leyendo mientras muere el día Y Shahrazad te contará tu historia.
|
Az ezeregyéjszaka metaforái (Magyar)Az első metafora a folyóé. A nagy vizek. Az az eleven kristály, amely ama kedves csodákat őrzi, mik az Iszlámé voltak, s mára lettek tiéd- s enyémmé. A mindenható talizmán, amely rabszolga is egyben. A szellem, kit salamoni pecséttel a rézpalackba száműztek; ama királyi átok, mely egyetlen-éji királynőjét a kard ítéletének adatta át; a hold, az a magányos; a hamuban tisztálkodó kezek; Szindbád, eme Másik Odüsszeusz utazásai, kit űz a kalandvágy szomja, és isten sem büntet; a lámpa; a jelképek, mik előre jelezték a mórok hódítását Rodrigónak; a majom, melyről kiderül, hogy ember és tud sakkozni; a lepra-király; a fenséges karavánok; a mágnes- hegység, mely szétrobbantja a hajókat; a sejk és a gazella; a folyékony gömb, mely alakot cserél, mint a felhők, a Véletlen önkénye, vagy a Végzet önkénye szerint, hiszen egy a kettő; a koldus, aki angyal is lehetne és a barlang, amelynek neve Szézám. A második metafora a szőnyeg mintája, mely a könnyelmű színek s vonalak kusza káoszát mutatja a szemnek, véletlen szédületét, bár titokzatos rend uralkodik rajt. Mint a Mindenséget, e másik álmot, az Éjszakák Könyvét is a szerencsés számok s szokások szövik át meg át: a hét testvérek meg a hét utak, a három kádi, s három kívánsága annak, ki az Éjek Éjébe nézett, a szerelmetes éjfekete hajzat, amelyben a szerető három éjt lát, a három vezír s a három fenyítés, és mindezeken túl az Úr legelső és legutolsó száma: az Egyetlen. A harmadik metafora egy álom, mit muzulmánok s perzsák álmodának kapuiban a fátyolos Keletnek, vagy kertjeiben, mik porrá omoltak, s amiket tovább álmodik az ember napjainak véges-végezetéig. Az Éleai paradoxonához hasonlóan, más álmot szül ez álom, s az újra mást és mást, mikből mihasznán szövődik egy mihaszna labirintus. A könyvben ott a Könyv. A mit se sejtő királynő elmeséli a királynak kettejük elfeledt történetét. Elmúlt varázslatoktól elragadva már nem tudják, kik ők. Álmodnak újra. Negyedik a térkép metaforája, ama kétes térségé, az Időé, min leméretnek a növekvő árnyak, a márványok fokozatos kopása s a nemzedékek tűnő léptei. Minden. A hang s a visszhang, mind amit csak a Kétarcú két ellenarca bámul; ezüst világok és arany világok s a csillagok hosszú vigíliája. Az arabok szerint senki se képes végigolvasni az Éjszakák Könyvét. Az Éjszakák az Idő, mely nem alszik. Olvasd tovább, amíg leszáll az éj, és Seherezádé elmondja, ki voltál.
|