Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Milonga de dos hermanos

Borges, Jorge Luis portréja

Milonga de dos hermanos (Spanyol)

Traiga cuentos la guitarra
de cuando el fierro brillaba,
cuentos de truco y de taba,
de cuadreras y de copas,
cuentos de la Costa Brava
y el Camino de las Tropas.

Venga una historia de ayer
que apreciarán los más lerdos;
el destino no hace acuerdos
y nadie se lo reproche 
ya estoy viendo que esta noche
vienen del Sur los recuerdos,
velay, señores, la historia
de los hermanos Iberra,
hombres de amor y de guerra.

Y en el peligro primeros,
la flor de los cuchilleros
y ahora los tapa la tierra.
suelen al hombre perder
la soberbia o la codicia;
también el coraje envicia
a quien le da noche y día 
el que era menor debía
más muertes a la justicia.

Cuando Juan Iberra vió
que el menor lo aventajaba,
la paciencia se le acaba
y le armó no sé que lazo 
le dio muerte de un balazo,
allá por la Costa Brava.

Sin demora y sin apuro
lo fue tendiendo en la vía
para que el tren lo pisara.
el tren lo dejó sin cara,
que es lo que el mayor quería.

Así de manera fiel
conté la historia hasta el fin;
es la historia de Caín
que sigue matando a Abel.

 

 


FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://amediavoz.com/

Két fivér milongája (Magyar)

Gitár szóljon, és dal zengjen
rég letűnt késcsillogásról,
kockázásról és alsósról,
kupákról, lóversenyekről,
costa bravai seregről
s Camino de las Tropasról.
 
Lássunk egy régi mesét, hogy
megérthessék a gyengébbek;
meg nem alkuszik a végzet
- ezért senki meg ne feddje -,
na, érzem már, hogy ma este
Délről jönnek az emlékek.
 
Nos, urak, élt két Iberra,
két híresen kemény ember,
elsők harcban, szerelemben:
a két halált megvető,
félelmetes késelő;
s most mindkettő ott hever, lenn.
 
Három dolog van, mi megront:
a kapzsiság, a kevélység,
meg a hírnév, a dicsőség,
ha az ember él-hal érte -
Juan Ibarra hát megérte:
mindenhol öccsét körözték.
 
S mikor belátta, hogy öccse,
magasan fölötte szárnyal,
nem bírta tovább cérnával
és csapdába csalta ott lenn -
a Costa Brava negyedben
végzett vele pisztolyával.
 
Késlekedés és sietség
nélkül a sínre fektette,
hogy elüsse a vonat.
Az öcs fej nélkül maradt,
s bátyja ezt épp így tervezte.
 
Hát így szól ez a történet
legjobb tudásom szerint;
Káin megöli megint
Ábelt - s ez nem ér már véget.



FeltöltőSebestyén Péter
KiadóEurópa
Az idézet forrásaJorge Luis Borges válogatott művei V - A homály dicsérete
Könyvoldal (tól–ig)130.
Megjelenés ideje

minimap