Borges, Jorge Luis: No eres los otros

No te habrá de salvar lo que dejaron

Escrito aquellos que tu miedo implora;

No eres los otros y te ves ahora

Centro del laberinto que tramaron

Tus pasos. No te salva la agonía

De Jesús o de Sócrates ni el fuerte

Siddharta de oro que aceptó la muerte

En un jardín, al declinar el día.

Polvo también es la palabra escrita

Por tu mano o el verbo pronunciado

Por tu boca. No hay lástima en el Hado

Y la noche de Dios es infinita.

Tu materia es el tiempo, el incesante

Tiempo. Eres cada solitario instante.

Nem vált meg téged, amit mások írtak,

akikhez rettegésedben fohászkodsz,

ők nem te vagy, mély labirintusához

láncolva saját bolyongásaidnak.

Nem válthat meg Jézus haláltusája,

se Szókratészé, se a rendületlen

arany Szidhartha, ama régi kertben

napnyugtakor a halálára várva.

Porrá lesz az az írás is, amelyen

most dolgozol, porrá lesz ajkadon

a szó is. Hádészben nincs irgalom,

és Isten éjszakája véghetetlen.

Anyagod az idő, a szakadatlan.

Az vagy, ami ő, minden pillanatban.