Borges, Jorge Luis: Olaus Magnus (1490-l558) (Olaus Magnus (1490-1558) Magyar nyelven)

El libro es de Olaus Magnus el teólogo

Que no abjuro de Roma cuando el Norte

Profesó las doctrinas de John Wyclif,

De Hus y de Lutero. Desterrado

Del Septentrión, buscaba por las tardes

De Italia algún alivió de sus males

Y compuso la historia de su gente

Pasando de las fechas a la fábula.

Una veu, una sola, la he tenido

En las manos. El tiempo no ha borrado

El dorso de cansado pergamino,

La escritura cursiva, los curiosos

Grabados en acero, las columnas

De su docto latin. Hubo aquel roce.

Oh no leído y presentido libro,

Tu hermosa condición de cosa eterna

Entro una tarde en las perpetuas aguas

De Heráclito, que siguen arrastrándome.

A teológus Olaus Magnus könyve,

ki nem hagyta el Rómát, mikor Észak

John Wyclif, Husz és Luther tanait

fogadta el. Északfok száműzöttje,

hosszú itáliai éjszakákon

keresett bajára enyhűletet,

és megírta népe történetét,

a tényeket mesékkel váltogatva.

Egyszer, egyetlenegyszer volt kezemben

a könyve. Idő nem morzsolta széjjel

elsárgult vaskos pergamen-kötését,

a kurzív szedést, a válogatott

acélmetszeteket, hasábba tördelt

tudós latinját. Érzem érintését.

Ó nem olvasott könyv, csak sejtve-sejtett,

szépséged, mely az örök dolgoké,

egy délután belépett Hérakleitosz

folyójába, és már sosem ereszt el.