Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Poema de los dones

Borges, Jorge Luis portréja

Poema de los dones (Spanyol)

Nadie rebaje a lágrima o reproche
esta declaración de la maestría
de Dios, que con magnífica ironía
me dio a la vez los libros y la noche.

De esta ciudad de libros hizo dueños
a unos ojos sin luz, que sólo pueden
leer en las bibliotecas de los sueños
los insensatos párrafos que ceden

las albas a su afán. En vano el día
les prodiga sus libros infinitos,
arduos como los arduos manuscritos
que perecieron en Alejandría.

De hambre y de sed (narra una historia griega)
muere un rey entre fuentes y jardines;
yo fatigo sin rumbo los confines
de esa alta y honda biblioteca ciega.

Enciclopedias, atlas, el Oriente
y el Occidente, siglos, dinastías,
símbolos, cosmos y cosmogonías
brindan los muros, pero inútilmente.

Lento en mi sombra, la penumbra hueca
exploro con el báculo indeciso,
yo, que me figuraba el Paraíso
bajo la especie de una biblioteca.

Algo, que ciertamente no se nombra
con la palabra azar, rige estas cosas;
otro ya recibió en otras borrosas
tardes los muchos libros y la sombra.

Al errar por las lentas galerías
suelo sentir con vago horror sagrado
que soy el otro, el muerto, que habrá dado
los mismos pasos en los mismos días.

¿Cuál de los dos escribe este poema
de un yo plural y de una sola sombra?
¿Qué importa la palabra que me nombra
si es indiviso y uno el anatema?

Groussac o Borges, miro este querido
mundo que se deforma y que se apaga
en una pálida ceniza vaga
que se parece al sueño y al olvido.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://amediavoz.com/

Az ajándékok verse (Magyar)

Senki ne süllyedjen könnyig, se gáncsig,
Isten mesteri rendelését látva,
Kinek fejedelmi iróniája
Könyvet adott nekem s hozzá homályt is.
 
Gazdájává e könyvek városának
Kihúnyt szemet tett, amely csak az álmok
Könyvtárában böngészhet a megszállott
Sorok között, miket a hajnal átad
 
Sóvárgásának. Már eleve vesztett
Ügy e könyv-zuhogást kínálnia,
Mely végtelen, mint Alexandria
Könyvtárában az elhamvadt tekercsek.
 
Étlen-szomjan (szól a hellén rege)
Halt a király források s kertek alján;
S nekem céltalan út, bolyongva balgán,
E vak könyvtár minden völgye-hegye.
 
Lexikon, atlasz, századok, kitárva
Napnyugat s Napkelet, dinasztiák,
Jelek, kozmoszok, kozmogóniák
Várnak a falakon, de mindhiába.
 
Lassú homályommal a mély homályban
Csak bizonytalanul botozgatok,
Én, aki még a Paradicsomot
Is Könyvtárnak képzeltem hajdanában.
 
Valami, véletlennek semmiképpen
Nem mondható rendezte így a dolgot:
Valaki más is ugyanitt bolyongott,
Más estéken, könyvekkel a sötétben.
 
A lassú folyosókon tévedezve,
Szent borzadállyal érzem, az a másik
Vagyok, a halott, hisz ő sántikált itt
Ugyane napokban és ugyanerre.
 
Kettőnk közül melyikünk szól e dalban,
A többes én, vagy a magányos szerzet?
Mit számít, hogy milyen néven neveznek,
Mikor az átok egy és oszthatatlan?
 
Groussac vagy Borges, nézem e mesés
Világot, ahogy széthull és kilobban
E gomolygó halvány hamuhalomban,
Mely mint az álom és a feledés.

 


FeltöltőSebestyén Péter
KiadóEurópa
Az idézet forrásaJorge Luis Borges válogatott művei V - A homály dicsérete
Könyvoldal (tól–ig)63-64.
Megjelenés ideje

minimap