Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: The thing I am (The thing I am Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja

The thing I am (Spanyol)

He olvidado mi nombre. No soy Borges

(Borges murió en La Verde, ante las balas)

ni Acevedo, soñando una batalla,

ni mi padre, inclinado sobre el libro

o aceptando la muerte en la mañana,

ni Haslam, descifrando los versículos

de la Escritura, lejos de Northumberland,

ni Suárez, de la carga de las lanzas.

Soy apenas la sombra que proyectan

esas íntimas sombras intrincadas.

Soy su memoria pero soy el otro

que estuvo, como Dante y como todos

los hombres en el raro Paraíso

y en los muchos Infiernos necesarios.

Soy la carne y la cara que no veo.

Soy al cabo del día el resignado

que dispone de un modo algo distinto

las voces de la lengua castellana

para narrar las fábulas que agotan

lo que se llama literatura.

Soy el que hojeaba las enciclopedias,

el tardío escolar de sienes blancas

o grises, prisionero de una casa

llena de libros que no tienen letras

que en la penumbra escande un temeroso

hexámetro aprendido junto al Ródano,

el que quiere salvar un orbe que huye

del fuego y de las aguas de la Ira

con un poco de Fedro y de Virgilio.

El pasado me atrae con las imágenes.

Soy la brusca memoria de la esfera

de Magdeburgo o de dos letras rúnicas

o de un dístico de Ángelus Silesius.

Soy el que no conoce otro consuelo

que recordar el tiempo de la dicha.

Soy a veces la dicha enrarecida.

Soy el que sabe que no es más que un eco,

el que quiere morir enteramente.

Soy acaso el que eres en el sueño.

Soy la cosa que soy. Lo dijo Shakespeare.

Soy lo que sobrevive a los cobardes

y a los fatuos que ha sido.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.flickr.com

The thing I am (Magyar)

Elfeledtem nevem. Nem vagyok Borges

(Borges La Verdénél golyóhalált halt),

se csatákról álmodó Acevedo,

se apám, ahogy a könyvre hajol,

vagy egy reggel elfogadja halálát,

se Haslam, ki Northumberlandtől távol

az Írás verseit silabizálja.

Se Suárez, rohamozó dzsidák közt.

Csak az az árny vagyok, amit e meghitt,

összefonódó árnyak árnya vet.

Csak emlékük vagyok, de az a más is,

ki megjárta, mint Dante, s mint a többi

ember, a ritka Paradicsomot

s a számos elkerülhetetlen Poklot.

A test s az arc vagyok, mit sose látok.

S ki a lenyugvó nappal, megadóan,

mástól kissé eltérő módra bánik

a spanyol nyelv hangzóinak sorával,

hogy meséket mondjon, mik kimerítik

a szépirodalom bevett fogalmát.

Vagyok, ki kézikönyvekben lapozgat,

fehér vagy szürkés halántékú, késő

kisiskolás, egy háznak rabja, melynek

könyveiben már nincsenek betűk,

ki a homályban skandálja a Rhône-nál

egykor tanult félelmes hexamétert,

s ki némi Phaedrusszal s Vergiliusszal

szeretne megmenteni egy planétát

a Harag vad tűz- és vízözönétől.

A múlt képei üldözőbe vesznek.

A magdeburgi félteke felötlő

emléke vagyok, egy rovás-írásé,

Silesius egyik kétsorosáé.

Az vagyok, aki más vigaszt nem ismer,

mint emlékezni szerencsés napokra.

S olykor a meg nem érdemelt szerencse.

Vagyok, aki tudja, hogy puszta visszhang,

amely meg akar halni mindenestül.

Talán az, aki álmodban te voltál.

Vagyok, ami vagyok. Így mondta Shakespeare.

Vagyok, aki túlélte azt a gyávát

és ostobát, ki voltam.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

minimap