Borges, Jorge Luis: Un patio

Con la tarde
se cansaron los dos o tres colores del patio.
Esta noche, la luna, el claro círculo,
no domina su espacio.
Patio, cielo encauzado.
El patio es el declive
por el cual se derrama el cielo en la casa.
Serena,
la eternidad espera en la encrucijada de estrellas.
Grato es vivir en la amistad oscura
de un zaguán, de una parra y de un aljibe.

Estére
elfáradt az udvar két-három szine.
Ma éjjel a hold fényköre
nem lesz úrrá a téren.
Udvar, szabályozott ég.
Az udvar az a lejtő,
amin az ég beszűremlik a házba.
Az öröklét
vidáman kiáll a csillagok keresztútjára.
Jó élni itt, a tornác, a lugas
és a ciszterna baráti homályán.